Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ ANTANT—SZERB MEGSZÁLLÁS ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN

tani, hogy egy magyar hadsereget szervezhessünk a lefegyverzés céljaira. Ha megkapjuk Baranya megye autonómiáját és bevezethetjük demokratikus kormányunkat, a siker biztonságával vállaljuk ezt a kötelezettséget."

184 1920. december 12-én Pécsett a Vigadóban, a polgári demokraták és kisgazdák nagygyűlésén tiltakoztak a magyar fehérterror ellen. Lovászy Márton hangsúlyozza, hogy Baranya megye és Pécs város alkalmas „arra, hogy innen egy demokratikus átalakulási mozgalom kiinduljon ... A szervezett társadalmi osztályok közös együttműködéssel megteremthessék itt azt az önkormányzatot, mely alapját fogja képezni a jövő Magyarország kormányzatának. Ez vonzerőt fog gyakorolni a túloldalon elnyomott magyar népre és segíteni fogja az ottani rendszer összeomlását."

185 A „Baranyai Köztársaság" létrehozásának gondolata nemcsak Magyarországon és az SHS királyságban, hanem az európai országokban is napirenden szerepelt. E tekintetben teljesen ellentétes politikai álláspontok jutottak kifejezésre. Az amerikai, olasz, angol, holland, sőt még néhány francia polgári politikus is kijelentette, hogy „sohasem volt kérdéses, hogy Baranya megye és Pécs város Magyarországhoz tartozik . . . Az SHS-állam kormánya Baranyát azért akarja annektálni, mert az egyetlen terület, ahol szén van." A szén megszerzése céljából menedéket adott „az anyaországból kiűzött bolsevistáknak és kommunistáknak. Különös, hogy a szerb kormány ezen a területen mindent megtesz, hogy elősegítse a bolsevizmust, odahaza pedig vaskézzel nyomja el." Baranya megyében és Pécs városában a „lappangó bolsevizmus" felszámolása érdekében követelték e területek azonnali kiürítését és Magyarországhoz való csatolását.

186 A burzsoá propaganda szervezetek képviselői a baranyai népek önrendelkezési jogára való hivatkozással követelték „a békeszerződés ide vonatkozó pontjainak azonnali revízióját."

187 A kialakult bonyolult politikai helyzetben a KMP Ideiglenes Központi Bizottsága a „Baranyai Köztársaság" létrehozásának megítélésében a PSZP, és a kommunisták segítségére sietett. Megállapították, hogy a? SHS-állam kormányának annexiós politikája arra irányul, hogy a Baranya megyei szénbányákat megszerezzék. . . . „Ezért nem adja át Baranyát, és mindent elkövet, hogy ne kelljen átadnia." A kommunistáknak az annexiós politikát nem szabad támogatni. A szerb hatóságok által biztosított lehetőségeket - a PSZP, a szakszervezetek működésének és az emigránsok letelepedésének engedélyezését - ki kell használni erős, ütőképes kommunista szervezetek létrehozására, hogy a pécsiek a magyarországi kommunista szervezetek újjászervezésében segítséget nyújtsanak.

188 Az annexiós politikát kiszolgálók Belgrádban és Pécsett állandóan tanácskoztak Baranya megyének az SHS-államhoz való csatolásáról. A célkitűzés érdekében a PSZP tagjainak megnyeréséről, a pécsi közigazgatási apparátus további megtartásáról. 1920. december 31-én a pécsi közigazgatási apparátus képviselői és az SHS-állam politikusai megállapodást kötöttek, hogy a belgrádi kormány pénzügyminisztere Pécs város közigazgatásának támogatására 4 millió korona kölcsönt folyósít. A kölcsönt a Pécs város közigazgatási szervezet pénztárába befizetett adók összegéből kellett visszafizetni.

189 Az SHS-állam a megszállott Baranya megyerész gazdasági fellendítéséhez lényeges anyagi támogatást nem nyújtottak. Az annexiós politikát támogató magyar szocialistákat, polgári radikálisokat felszólították, hogy a baranyai lakosság az SHS-államhoz való csatlakozását kérje.