Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT
3- A pécsi katona-bányász felkelés A Monarchia hadseregében már 1918 előtt is tömeges méretűek voltak a szökések és átállások. 1918 első felében a forradalmi szellem mind mélyebben áthatotta a hadsereget. Zendülések januárban és februárban Mostarban és Trebinjében robbantak ki. Cattaróban februárban matrózfelkelés tört ki. A katonaszökevényekkel szemben statáriális eljárást rendeltek el, március 20-án. A breszt-litovszki béke után 1918 tavaszától megkezdődött a hadifoglyok tömeges hazaszállítása Oroszországból. A Monarchiának közel kétmillió katonája volt orosz fogságban, ebből több mint fél millió a magyar. Különösen sok magyar vett részt az oroszországi forradalmakban, és a hadifoglyok között forradalmi mozgalom bontakozott ki. A hadifogságból hazatérő katonákat szűrőtáborokon keresztül irányították a különböző egységek pótzászlóaljába, ahonnan rövid idő múlva menetszázadokba osztva az olasz frontra vezényelték őket. Ez történt Pécsett is. Az Irányi Dániel téri barakkokban lévő szálláskörletben a 6. gyalogezred pótzászlóalja tartózkodott. Ezek többsége orosz hadifogságból és más magyarországi szűrőtáborból érkezett a pécsi lágerba. A felkelést kirobbantó és a lábadozó barakktáborban pihenő egység magyar, ruszin, horvát, szerb, német, szlovák nemzetiségű katonákból állt. Bácskából Verőce járásaiból, Baranyából, Trencsén megyéből, Bihar megyéből, Somogyból, Zalából, Tolnából. 10-15%-uk szlavóniai horvát falvakból, közel 50%-uk az újvidéki körzet magyar, szerb és német lakosaiból került Pécsre. Ismeretes annak a hatvannyolc katonának a neve, akik 1918 április-augusztusa között mint betegek megfordultak a helyi kórházban. Zömükben a 3. század tagjai, akik az élvonalban harcoltak a felkelés idején. 38. magyar illetve német és ruszin volt köztük, 30 pedig szerb és horvát. Ez a nemzetiségi összetétel jellemző volt, nemcsak a pótzászlóalj 3. századára, hanem az egész ezredre. 68 A 6. cs. kir. gyalogezred újvidéki volt és a háború kitörésekor került Pécsre, ahonnan viszont a pécsi 52. cs. kir. gyalogezred pótzászlóalját elhelyezték. Pécs város tanácsa többször kérvényezi, hogy az 52. gyalogezred kerüljön vissza Pécsre, ez azonban nem történt meg. A város vezetése és a 6. gyalogezred pécsi pótzászlóaljának ellentétei a háború alatt egyre jobban kiéleződtek. A pótzászlóalj tisztikara nem épített ki kapcsolatot a polgári kaszinóval, a város vezetőivel, viszont a zászlóalj-parancsnokság panaszt emelt, hogy a város a zászlóalj körzetét nem tartja rendben, az épületen (Frigyes laktanya) a szükséges javításokat nem végezték el, a katonák rothadt szalmán fekszenek, teli rovarokkal. A katonák a Bács megye című lapból azt olvasták, hogy a hadifogságból hazatérők négy hónapi pihenőre mennek. Ez annak a reményét csillantotta fel előttük, hogy talán nem is kerülnek többet a frontra. így teljesen váratlanul érte őket a frontra indító parancs. Ehhez járultak azok a nyomorúságos körülmények, a kegyetlen bánásmód, amelyek végleg elkeserítették őket. Hittek abban, hogy a felkelés győzelme után elkerülhetik az olasz fronton újbóli bevetésüket. A felkelő katonák vörös kendőkkel, és szuronyukra tűzött vörös ruhadarabokkal tüntettek a háború ellen. A békéért és a forradalomért hangzottak fel jelszavaik a pécsi utcákon. Követeltek kenyeret, jobb ellátást, ruhát és elmaradt zsoldjuk rendezését.
