Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

A Munkás ezután felszólította a dohánygyáriakat, hogy ne hagyják magukat félrevezetni és csatlakozzanak a szociáldemokrata szervezet 150000 fős táborához. A budapestiek és kassaiak sztrájkja jelentős hatással volt az ország dohánygyári munkásaira, Egerben 1917. október 12-én léptek sztrájkba a munkások.

50 1917. október 18-án a pécsi Dohánygyár munkásait és munkásnőit értekezletre hívták meg a szocialisták a Népmozi helyiségébe. Az értekezlet után tömegesen jelentkeztek a dohánygyáriak a szociáldemokrata szervezetbe való beiratkozás végett.

51 Az országban lezajló sztrájkmozgalmak és a Munkás hírlapi cikkei hatottak a pécsi dohánygyáriakra. 1917. november 24-én a következőket írta a Munkás: „Azóta már az összes férfimunkások szervezve vannak, és a nők közül is igen szép számmal léptek a szervezetbe. Csendesen és céltudatosan dolgoztunk és dolgozunk ... A mi akciónkkal egyidejűleg a keresztényszocialisták is erőlködnek." A Munkás 1917. december i-i számában felhívást intézett a már szervezett dohánygyári munkásokhoz, hogy igyekezzenek minél több társukat meggyőzni a szervezkedés szükségességéről. Felháborodással szólt arról, hogy a gyár igazgatósága felsőbb parancsra eltiltott minden olyan agitációt, amely szervezkedéssel van összefüggésben. Igazságtalannak tartotta, hogy ezeket a tilalmakat a szociáldemokrata irányzattal szemben szigorúan végrehajtják, ,, . . . ugyanakkor a keresztényszocialistákat mi sem gátolja bent a gyárban, hogy agitáljanak, tagjárulékot gyűjtsenek, és a Pécsi Újlapot terjesszék . . . Ha a keresztényszocialisták ilyen szabadságot élveznek, akkor engedtessék meg ez a másik irányzatnak is." Az 1917. december 15-i szám erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a szociáldemokrata szervezetbe belépett pécsi dohánygyári munkásnőket rendszeresen támadják: „a ker. szocialista dohánygyáriak szervezetének elnöke, már több ízben eljött Munkásotthonunkba azért, hogy társnőit módjában álljon beárulni, azokat ti., akik nálunk beiratkoztak és itt megjelennek. A ker. szocialistáknál nem újság az ilyen aknamunka". „Még a mai élelmiszernyomorúságot is felhasználják. Elhíresztelték a Dohánygyárban, hogy aki beiratkozik náluk a szervezetbe, az egyelőre 25 kg krumplit kap a József utcai egyletben, kilogrammonként 36 fillérért. Lám, így csalogatják a keresztényszocialista szervezetbe a dohánygyáriak egy részét."

52 Az egész országban éles harc alakult ki a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták között a munkásság megnyeréséért. Az országos mozgalom eredményeként a Dohányjövedék megígérte a 25%-os fizetésemelést, ezenkívül háborús segélyeket utalt ki: a férfiaknak 200 Koronát, a nőknek 100 Koronát.

53 A keresztényszocialisták a Dohánygyári Munkásnők Lapjának hasábjain úgy jelentkeztek, mintha ők lettek volna a munkásság érdekeinek egyedüli jogos képviselői. Egy-két égetően fontos követelést napirenden tartottak, s átvették a szociáldemokraták néhány bizonyító érvét: „Ma még a munkásnőknek állandóan küzdeniük kell azért, hogy a férfiakéval egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak. S hogy ez teljesedjék, az nemcsak a munkásnők érdeke, hanem az összmunkásságé is. Az olcsóbb női munka ugyanis rontja általánosságban a munkapiac feltételeit, és leszorítja a férfimunkások bérét is."

54