Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

részt, holott ezek joga felett minden becsületes ember őrködni köteles - mondták -, hát meghosszabbították a képviselők mandátumát, addig az ideig amíg - a frontra küldött katonák majd visszatérhetnek. Jól fogalmaz a Munkás, amikor ezt írja: „Nem cél a választójog, csak eszköz a cél eléréséhez és ha ezt az eszközt nem engedik kézbevenni, ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak más, ennél sokkal hatékonyabb eszközök is. A cél, a munkásosztály felszabadítása éljen a tudatunkban és annak megfelelően vívjuk meg harcainkat."

26 1916-ban már szinte minden családot közvetlenül is érintettek az események. A háború elhúzódása, a hatalmas vérveszteségek elfújták a háborús lelkesedést. 1916-tól kezdve egyre erőteljesebben jelentkezik a béke követelése. 1916 januárjában Montenegró letette a fegyvert. A Munkás vezércikkében olvassuk: ,, . . . (a béke) ne legyen lealázó a győzőre, de a legyőzöttnek is mutassák meg, hogy a győzelem mámora nem szédített meg bennünket annyira, hogy nem tudnánk emberségesek, előrelátók és bölcs gondolkodók lenni." A cikk kifejti ,, .. . feltétel a végleges békéhez a teljes demokrácia .. . meg kell teremteni a demokráciát, amelyben nem egyes dinasztiák, vagy az uralkodó osztályból kikerülő néhány kiváltságos intézi autokratikusán az állam külső politikáját, hanem a népparlamentek maguk."

27 Igy kapcsolja össze az általános békét és a demokráciát. Hamarosan bebizonyult azonban, hogy a béke, és különösen a győzelmes béke nagyon messze van. A Monarchia veresége Oroszországban a Bruszilov féle offenzíva eredményeként, a németek sikertelen kísérlete Verdunnél beárnyékolták a közeli béke kilátásait. Mind hangosabban beszéltek arról, majd követelőztek, hogy megoldást kell keresni, mely a háborúnak véget vet. A Szociáldemokrata Párt országos vezetősége nem volt képes átfogó megoldás kidolgozására. 1913 óta nem hívott össze pártgyűlést, 1916 húsvétján is csak bizalmas ülésre hívta meg a szakszervezetek vezetőit, de a határozatok kizárólag a közélelmezésről, a munkások háború alatti jogviszonyairól, egyes szociálpolitikai követelésekről szóltak - politikai változásról, a háború befejezésének követeléséről még csak említést sem tettek. A helyi hatóságok 1916-ban szinte nevetséges ürügyekkel utasították el a május i-i ünnepségek engedélyezését. „Nem engedélyezhetem a szokásos május elsejei ünnepélynek az esti órákban való megtartását a következő okokból: Egy esti 8 órai kezdettel tervezett ünnepély, még ha pontosan 8 órakor kezdődnék is meg a bejelentett tárgysorozattal, a késő éjjeli órákba nyúlik be és így az ünnepély lefolyása alatt, mint különösen a résztvevő közönség szétoszlása alkalmával, a mai csekély rendőri létszám mellett a rend zavartalan biztosításáért a felelősséget nem tudom vállalni. De nem engedélyezhetem az ünnepély megtartását az esteli órákban azért sem, mert igen valószínű, hogy azon több bevonult katona is részt kíván venni, mivel pedig az állomásparancsnokság a legénység állományába tartozó katonáknak csak esti 9 óráig ad kimaradási engedélyt, nem akadályozható meg, hogy esetleg fegyveres járőrök jelennének meg az ünnepélyen és onnan a katonák eltávolítását joggal követelnék, ami könnyen nézeteltérésekre és súrlódásokra adna alkalmat. De május hó 1-ével életbe lép az új időszámítás is, a munka a reggeli órákban csillagászati idő szerint egy órával előbb kezdődik és így nemzetgazdaságilag sem kívánatos, hogy a javarészt munkásosztályhoz tartozó közönség pihenése idejében jelentékenyen legyen igénybe véve."

28