Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

Ennek megfelelő volt a pécsi pártsajtó magatartása is. 1915 elején a fokozódó drágaság ellenére megmagyarázta a Munkás, hogy bele kell törődni a bérek csökkenésébe. „Szervezeteink tagjainak 30-40%-a hadiszolgálatot teljesít. Bérharcra gondolni sem lehet ott, ahol zavartalan a munkaalkalom."

20 A nehézségek, az erősödő drágaság 1915 tavaszától kezdve mégis tiltakozásra késztette az MSZDP-t. „A hazafiak háborús üzletek után futkosnak, ott vannak hol áldozni nem, de vámolni annál dúsabban és bőségesebben lehet. És a hazafiatlan csőcselék? Az ott van a lövészárkokban, éppúgy mint a termelő munkaszerszám nyele mellett."

21 A tiltakozás azonban még csak itt-ott jelentkezik. 1915-ben a háború első májusa még híven tükrözi a Szociáldemokrata Párt 1914-es álláspontját. 1915. április 25-én a pécsi pártszervezet felhívása május i-nek megünneplésére a megváltoztathatatlanba való belenyugvást hirdeti: „Ezért minden akadály ellenére sem mondunk le májusi ünnepünkről, de szükségesnek tartottuk lelkiismeretesen mérlegelni, hogy a kényszerítő viszonyokra való tekintettel az idén milyen formában ünnepelhetünk és kell ünnepelnünk. A központi pártvezetőség és a szakszervezeti tanács .megegyezett abban, hogy Magyarország szervezett munkásságának a következőket ajánlja irányadóul: Ebben az esztendőben önként le kell mondani május elsején a kötelező munkaszünetről. Mecsekszabolcsi bányászok mundérban