Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

megkötésének módozatairól szóltak és mindenféle mozgalom ellen fenyegetések egész sorát tartalmazták. A magyar, szerb és német nyelvű hirdetmények az aratási szerződések megkötését szorgalmazták, ugyanakkor fenyegetéseket azok ellen, akik ellene agitáltak.

251 A hatóságok főleg az 1898. évi „rabszolgatörvény" sztrájkellenes paragrafusait használták fel a cseléd és mezőgazdasági munkások mozgalmának letörésére. A drávaszögi mozgalom idején (1905-1907 között) 119 személyt tartóztattak le és vetettek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. Milyen szerepe volt a szocialista köröknek és vezetőknek az 1905-1907. évek drávaszögi mozgalmaik vezetésében? Több irodalmi és publicisztikai adat, s igen sok szerző a spontaneitást hangsúlyozta. Valójában a mozgalmak mögött az 1898ban megerősödött vagy éppen akkor született szocialista egyletek, falusi pártszervezetek állottak. Fontos azonban megjegyeznünk és tisztáznunk több tényezőt. A pécsi szociáldemokrata vezetők (Szabó József vagy Végh József párttitkárok, továbbá az eszéki pártszervezet funkcionáriusai) nem minden esetben értettek egyet a sztrájkkal, azonban a falu pártvezetői, földmunkás szervezeteinek vezetői akkor is a mozgalom radikális csoportjaival tartottak, ha kifejezetten mérséklő intenciók érkeztek a felsőbb pártvezetőktől. A drávaszögi nagybirtokok a kapitalista mezőgazdasági szisztéma fejlődését mutatták országosan is, mert a legfejlettebb nagyüzemek közé tartoztak. A munkás- és cselédtartás viszonyai azonban messze elmaradtak a termelési technika nívójától. Ez nagy és állandó elégedetlenség talaját készítette elő a mozgalmaknak. Már a korabeli igazgatási tisztviselők is világosan látták azonban, hogy a mozgalomnak tudatos vezetői voltak, akik az ország gazdasági és politikai viszonyait, a nép szociális problémáit jól ismerték. A helyi szocialista vezetők pedig a falvak életének konkrét fonákságait tárták fel. Baranya megye alispánjának negyedévi jelentésében már 1905-ben konkrét utalások olvashatók a szocialista vezetők szerepéről. Igen nagy hatással volt a mezőgazdasági munkásságra a városokban ugyanebben az időszakban zajló hatalmas méretű sztrájkharc. A dél-dunántúli területek a pécsi általános munkássztrájk, majd a bányamunkássztrájk hatása alá kerültek. Ugyanekkor Eszék munkásságának küzdelme is hasonló hatást gyakorolt rájuk. Az említett alispáni negyedévi összefoglaló és „értékelő" jelentés utalt arra, hogy ,,. . . a baranyavári járás több pusztáján a cselédek béremelést követeltek az eszéki bérmozgalmak részeseivel való érintkezés következtében . . ,"

252 Összefoglalva a Délkelet-Baranya (a drávaszögi) agrárszocialista szervezkedés és mozgalom jelentőségét megállapíthatjuk, hogy 1898. évi nagy események méltó folytatása volt. E terület akkor magyar, horvát (sokác) szerb és német nemzetiségi lakosságú falvainak népét mozgósította a kapitalista nagybirtok kizsákmányolása ellen. Mind a szervezetek építésében, a felvilágosító munkában, mind a munkamegtagadásokban, sztrájkokban és radikális fellépésekben e népek ismét együtt haladtak.