Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

Több szónok nem lévén, a gyűlésen elnöklő dárdai Kis Kovács János és Pécsi Jona Gábor szocialista vezérnek adja meg a szót. Jóna Gábor: Minden jelentkezőnek alá kell írni a garanciás íveket. Fő egyesületül ajánlja Vörösmart, Baán, Laskó, Dárda, Bellye, Karancs, Darázs falukban bejelentett egyesületeket, valamennyi ezen kisebbek a fiók egyesületek. Kőszeg, Főherceglak, Dályok már meglévő egyesülete ugyancsak fő egyletül maradna. Minden mezőgazdasággal foglalkozó egyén belépését a törvény is engedi. Az adók és párbér ügyét most nem tárgyalják, mert előbb az egyesületek jóváhagyását kell kérni. . ,"

227 Lényegében az egész Drávaszöget átfogó szervezkedés kezdetét jelentette ez az értekezlet. Azonban mint korábban láttuk, a hatósági erőszak a legkülönbözőbb módon megakadályozta a kiteljesedést. 1906-ban a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége vidéki szervezeteinek létrehozása csak Vörösmarton, Dárdán, Dályokon sikerült. Bár kétségtelenül e helységekben is nagy nehézségek árán működtek s ki voltak téve a hatóságok állandó zaklatásának. A vörösmarti földmunkások szervezete alighogy kimondta megalakulását, máris felfüggesztették, sőt a kiskőszegi jegyző jelentése alapján végleges beszüntetése is napirenden volt. Az alispáni beszüntető határozatnak az alapja a dárdai főszolgabíró vádaskodása volt. 1907. március 21-i jelentésében a főszolgabíró azzal vádolta a szervezet vezetőségét, hogy : ,, . . . midőn a helyi csoportba történő belépésre került sor, egyesek még a nőket is erőszakolni akarták a belépésre. A gyűlésen az alapszabályok nagyon hiányosan magyaráztattak meg . . . egyesek másnap, akik az alakuló gyűlésen részt vettek, a kőbányába mentek és az ott dolgozó 160 napszámost sztrájkra kényszerítették, akik március 18-án a munkát be is szüntették ... a kiskőszegi csendőrséget kellett kivezényelni a vidékről jött sztrájktörő napszámosok biztonságának megvédésére."

228 A vörösmarti földmunkás szakszervezet ellen az eljárás ezzel nem ért véget. Pilisi János, Pilisi József, Pilisi Sándor ellen a főszolgabíró jegyzőkönyvet vetetett fel, azt állítva, hogy nem mezőgazdasági munkások, s így a földmunkás szakszervezetbe nem léphetnek be, sőt az alakulás maga is törvénytelen módon történt, mivel azon a Pilisi testvérek vezető szerepet vállaltak. Pilisi Sándor és Pilisi József 1907 áprilisában igazolta hosszas utánjárással, hogy */g telke van és rendszeresen mezőgazdasági napszámba járt. Szabó Jánossal, aki a földmunkás szervezet másik alapítója volt, hamis jegyzőkönyvet írattak alá a főszolgabírói hivatalban, amikor lelkileg öszszetörten, a felesége halálát ment bejelenteni. 1902-1905 között a pécsi pártvezetőség nagy figyelmet szentelt a vidéki szervezkedés lehetőségeinek. 1904-től úgynevezett kerületi gyűléseket szervezett, amelyen Tolna, Somogy megye küldöttei is részt vettek. Alkalmanként 44 község küldte el képviselőjét, ami jelzi, hogy a falvak földmunkás szervezetei is méltányolták a pécsi pártvezetőség erőfeszítéseit. Vörösmart, Laskó, Bodolya, Üj-Bezdán rendszeresen képviseltette magát 19021907 között a gyűléseken^ különösen a bodolyai földmunkásokból, cselédekből és törpebirtokosokból álló szociáldemokrata szervezet mutatott nagy politikai aktivitást.

229 A szervezkedés vezetői Vecsanin István, Csattos György, ifj. Tibor Pál voltak, A választmányban Sipos György, Német András is szerepelt. Az utóbbiak már az 1898-99. évi nagy megmozdulások idején a legismertebb bodolyai szocialista agitátorok voltak.

230