Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

vábbá a vezetők zágrábi és budapesti utazására. Darázson a szociáldemokrata szervezet központi kasszát tartott fenn.

189 1898. február 28-án a szomszédos mohácsi járásban érzett nyugtalanság miatt a főszolgabíró ismét valamennyi körjegyzőséget a „szocialisztikus szervezkedés éber megfigyelésére utasította.

190 Ugyanebben az időszakban a siklósi járási szolgabíró is a területére átterjedt mozgalomról tett utalást, jelentve a következőket: ,, . . . Az e járáshoz tartozó sokacz községek u. m. Petárda, Torjánc, Kassád, és Drávaszentmárton községek lakói túlnyomó részben a szocialista elvek zászlói alá sorakoztak . . ,"

191 A főszolgabíró kiszállt e falvakba és visszatértekor a következőképpen értékelte tárgyalásait: ,, .. . A sokac szocialistákkal érintkezésbe léptem, nekik téves nézetüket megmagyaráztam és mindennemű erőszakból eredő káros következményekre figyelmeztettem. Valamennyien megígérték, hogy bár elveiknél maradnak, semmiféle erőszakhoz nem nyúlnak, hanem nyugodtan várják elv-vezéreik fáradozásainak eredményeit. . ". A főispánhoz beérkezett járási főszolgabírói jelentéseket követően készült egy olyan tájékoztató, amely az alispánt is részletesen informálta a mozgalom okairól. Az egész Drávaszögre utalóan érvényes megállapítást tett. Szerinte az általános gazdasági nehézségek és a szembetűnő elszegényedés, a megélhetés fokozódó nehézségei a mozgalom fő okai. Ezen a „talajon a szocialisztikus tanok igen erőteljesen fejlődtek az egész Drávaszögben. Szükségesnek mutatkozna az általános nyomor enyhítésérc hatósági intézkedéseket tenni. Megvizsgáltatni pl., hogy melyik községekben jelentkezik már most éhínség. Személyenként kellene össze^ "írni, hogy kiknek nincs az ellátása egyáltalán biztosítva. Az adatok hitelességének ellenőrzése céljából szükséges, hogy a szolgabírók személyesen érintkezzenek a néppel, s jelentsék azt is,, hogy a kisgazdák rendszeres kis hitellel való ellátással megsegíthetők-e és így a szocialisztikus mozgalmak alól kivonhatók-e?" A hatóság aggodalma és a mozgalomtól való félelem következtében ez a felmérés megindult. A helyzet azonban olyan súlyos volt, hogy segélyezéssel nem lehetett megodani. iSgS. március 4-én már a mozgalom egysége megbomlásának jelei is mutatkoztak. Pl. darázsi asszonyok közül többen kijelentették, hogy szeretnének templomba menni, de nem mernek. ,, . . . a harag és bosszú forr a többségben ..." - írta a főszolgabíró a jelentésében. Baánban, a helyi olvasókörben, a kormány és a hatóságok elleni agitáció folyt. A Temesváron megjelenő „Freimüttige" c. lapot titokban olvassák, amely tartalmában - a szolgabíró szerint - hasonlít a Volksstimme hangvételéhez. Valójában az ellenzéki néppárté volt a kör, s annak az irányítása alatt működött. Az agrárszocialista mozgalom szülte ellentéteket és elégedetlenséget akarták kihasználni a néppárti helyi vezetők, s itt híveket szerezni. Többen hátat fordítottak a „darázsi szocialista főpásztoroknak."

192 Az 1897 decemberi és 1898 januári-februári mozgalmak intenzitását már nem érte el egy esemény sem, de az MSZDP által támogatott szervezkedés tovább folyt. 1898. március 8-án Darázs és Hercegmárok újabb alapos ellenőrzés alá került. A vizsgálat megállapította, hogy a hívek nem járnak templomba. Továbbra is Izsép, Vörösmart, Kiskőszeg templomait keresik fel. A „vénasszonyok pedig a törvényhatósági útnál lévő Szentkútnál ájtatoskodnak." A nép kijelentette, hogy addig