Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

aratót szerződtetett, mert a helybeli aratók a felajánlott 12 korona helyett megelégedtek volna 11, vagy akár 8 koronával holdanként, de mellette páronként 2 hold harmados kukoricát követeltek, amit nem kívánt megadni egyetlen gazdaság sem. A Bogdása mellett fekvő Körcsönyc pusztán a pécsi káptalan Dunaszekcsőről szerződtetett szerb aratómunkásokat. 1905-ben az itt dolgozott megbízható bogdásai és drávafoki aratóit Drávakeresztúrra volt kénytelen átirányítani, a megbízhatatlan drávasztárai horvát aratók helyett. A Kápolna-pusztára sósvertikei és luzsoki aratókat szerződtettek, Zehi pusztára Baracskáról hozattak munkásokat, akikkel az 1905. évi bérekben állapodtak meg. A nagybicscrdi gazdaságba ismét dunaszekcsöi aratókat fogadtak és az ún. ,,robot"-munkákat, amelyet a szerződésen túl tartoztak teljesíteni, az uradalom eltörölte. Páronként 10 koronára emelte a munkabért.

122 Fenyősi pusztára Püspöknádasdról szerződtettek német aratókat, akikkel az 1905. évi bérben állapodtak meg és náluk is kihagyták az ún. ,,robot"-munkát a szerződésből. Szent Dámján pusztán megyefaiak a régi bérért szerződtek a ,,robot" nélkül. Velényben ófalui német aratókat szerződtettek 10-11 részért, ugyancsak „robot" nélkül. A sumonyi gazdaságban a tolnaapáti német aratók kötöttek szerződést a többi uradalmakhoz hasonló bérért.

123 Esterházy tulajdonában lévő szentlőrinci gazdaságba idegen aratókat szerződtettek régi bérekért. Kerekalja puszta Bruagics Hugó bérletében volt és csak idegen aratókkal kötöttek szerződést az elmúlt évhekhez hasonló bérekért. Országh Lajos magyarteleki gazdaságában idegen és helybeli munkásokkal kötöttek szerződést az elmúlt esztendőnél 1 koronával magasabb bérért. Jeszenszky Ferenc helesfai határban lévő birtokain a helybeli aratókkal kötött szerződést a régi bérekkel. Báró Biedermann Rezső nyitrai szlovák munkásokkal kötött szerződést Kárász pusztai birtokának aratási és őszi betakarítási munkálataira. Az elmúlt évihez képest százzal több munkással szerződött és a béreket nem emelte. Szentegát, Péterfa, Elek pusztán ugyancsak szlovák munkások fognak aratni és betakarítani, a kevés helybeli munkással az elmúlt évek szintjén kötettek szerződést. Csatahely, Kispeterd, Botyka, Nyugotszenterzsébet pusztákon az elmúlt évek béreit alkalmazták a szerződések megkötésekor.

124 A felsorolásból alig marad ki egy-két olyan terület, ahol a szerződések megkötése nem történt meg. Az uradalmak az 1905. évi sztrájkok megismétlésének elkerülésére jelentősen emelték a munkabéreket, egy-két esetben eltörölték azokat a munkaformákat, amelyek mindig a sztrájkok kirobbantó okai között szerepeltek. A legszembetűnőbb módszerbeli változás az volt, hogy a legkülönbözőbb nemzetiséglakta területekről hoztak aratókat a színtiszta magyar lakosságú baranyai falvakba és pusztákra. Elsősorban német aratókat, szerbeket és szlovákokat, arra számítva, hogy megakadályozzák és megnehezítik a kommunikációt, „az összebeszélést" az itt nagyszámban kimaradt és mellőzött magyar kisbirtokosokkal és földmunkásokkal.

125 Ezek a módszerek erősen befolyásolták az aratómunkásság mozgalmát, de természetesen a közös érdekek felismerését nem tudták teljesen elfedni, s ennek ellenére, a sztrájkokban egymásra találnak a különböző nemzetiségi munkások. A szociáldemokrata pártszervezetet nem tévesztették meg a hatóságok által támogatott uradalmak sajátos szerződési törekvései. 1905 május elején arról tudósít egy helyi polgári lap, hogy az agitátorok házról házra járva végzik felvilágosító munkájukat. Minden faluban ,, . . . akadt néhány személy, aki tartotta a kapcsolatot az elmúlt évi sztrájkok óta a központi elvtársakkal . . . olyan ügyesen folyik a szervezkedés titokban, hogy a hatóság tehetetlen . . .".

126 A szerződésekbe pozitív elemek kerültek: megemelt napszámbérek és kedvezőbb aratórészesedés látható. Az uradalmak és bérlők végső biztosíték céljából megyei értekezletet tartottak május végén. Az értekezletről beszámoló sajtótudósítások minden kétséget kizáróan mutatják, hogy a sztrájktól való félelem jellemzi a megye földbirtokosait. Véleményük és megítélésük szerint „legméltányosabb aratószerződéseket kötötték" 1906-ra. Megállapodás született, hogy egységesen a megemelt aratóbért fizeti valamennyi birtokos, ami páronként 12 koronát jelentett. Waniss