Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

Július 17-én Kelemenliget pusztán 48 pár békéscsabai aratómunkás lépett sztrájkba, követelve a megdőlt gabona miatt a szerződésben vállalt holdankénti bér felemelését. A munkabeszüntetés harmadik napján az uradalom, a csendőrség közreműködésével a munkásokat kizárta, s Békéscsabára toloncoltatta és a saját cselédeivel, napszámosaival 21-én folytatták az aratást. 19-én a vajszlói körjegyzőségben fekvő Daróczihalma és Liget pusztákon, amelyek a pécsi káptalan birtokai voltak, béremelésért mozgalom indult, az uradalom azonban időben jelentős csendőri szakasz kért. A mozgalom a sztrájk kitörése előtt megegyezéssel ért véget. Július 29-30-án Mattypusztán az aratók sztrájkba léptek. A búzát learatták és igen jól fizetett, a zabot azonban nem pénzért arattatta Schaumburg-Lippe uradalom, hanem részes aratás módja szerint. Az aratást végző kisbirtokos csapat pénzzel történő kiegyenlítést követelt. Ennek megtagadása miatt sztrájkba léptek. Krasznai Mihály siklósi főbíró 16 csendőrrel valamennyit elfogatta és 12-30 napra elzáratta. A többi arató ennek hatására azonnal felvette a munkát. Az 1905. évi aratósztrájkok a vizsgált északi-, központi és nyugat-baranyai területeken a legtöbb esetben megegyezéssel végződtek. Az uradalmak engedékenysége mögött annak elismerése állt, hogy a júliusi nagy esőzés miatt a legtöbb helyen megdőlt a gabona, sáros földeken, rossz körülmények között kellett dolgozni. A járási egyeztető hatóságok maguk is ennek figyelembevételét javasolták. A munkások követelései rendkívül mérsékeltek voltak, s rendszerint semmiféle szociális és politikai követelésekkel nem kapcsolták össze. Jellemző, hogy a július 5-én kirobbant Bodorfa és Csoboka pusztai aratósztrájk 90 résztvevője ellen 100 sztrájktörőt, 20 csendőrt és két század gyalogságot összpontosítottak. A Zehi és Péterfa pusztán 59 aratópár sztrájkja ellen 70 zalai aratót, 11 csendőrt és egy század gyalogságot vonultattak fel. A pécsi pártszervezet nagy figyelemmel kísérte az aratósztrájkot. Élesen elítélte a karhatalom erőszakos fellépéseit. Megkísérelték a közhangulatot a sztrájkolni kényszerülő aratók mellé állítani. Élesen reagált a polgári lapok rosszindulatú, denunciáns magatartására. Bírálták a főszolgabírákat, akik gyakran elnézték a csendőri brutalitásokat. Jogosnak és szükségesnek ítélte meg a szerződésektől eltérő új munkabéreket, mert azok mögött új természeti és munkakörülmények alakultak ki, amelyek a szerződéskötéskor még nem voltak meg. (Megdőlt gabona, közbejött esős napok, rettenetes hitvány lakókörülmények, a gabona rossz minősége stb.) A párt egész erejével és tekintélyével az aratók mellé állt. Megkísérelte a leggyorsabban beleavatkozni a sztrájkok menetébe, különösen míg az csak a bérmozgalom szintjén mozgott. A Keresztes, Téseny, Szentlőrinc, Csoboka, Vaskapu pusztákon kirobbant sztrájkok idején a pécsi pártszervezet vezetői jelentek meg és igyekeztek a mozgalmat „törvényes keretekben" tartani. Július 3-6. között a szentlőrinci járásban kitört sztrájkok idején Szabó József a pártszervezet titkára gyűlést hívott össze Szentlőrincre, hogy a mozgalom kérdéseiről népgyűlésen tárgyaljanak. A szolgabíró ezt, mivel a pártszervezet nem jelentette be, a csendőrség kirendelésével megakadályozta. Csak „beszélgetést" engedélyezett, ahol Szabó fegyelmezett magatartásra, kitartásra és követeléseik írásbeli benyújtására figyelmeztette a sztrájkolókat. Javasolta, hogy a pártszervezet készítse el a memorandumot és terjesszék az alispán elé. Ez a módszer természetesen megfelelt a szociáldemokrata álláspontnak, eredményre azonban nem vezetett. Itt például két század katonaság érkezett 100 sztrájktörővel és mielőtt egy sort is írhattak volna a követeléseikről, a vezetőket letartóztatták, az aratókat munkára kényszerítve dolgoztak a gabonatáblákon.