Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY

Zsolnay-gyári műhelybelső (1896) Mohácsi Selyemfonoda 252 női munkással, akik a Mohács és környéke munkanélküli földmunkásainak feleségei, illetve leánygyermekei voltak. A női munkaerő alkalmazására legnagyobb mértékben itt került sor a vármegyében. 13 éves kortól kezdve vett fel női munkaerőt az üzem. 1907-től olasz cég bérletébe került. Csak exportra termelt selyemfonalat, elsősorban Olaszországba, Franciaországba, Németországba, Ausztriába és Amerikába. Gépi erővel működő mohácsi üzemek munkásságának létszáma a századfordulón Iparág Meghajtóerő HP Munkásság száma Vas- és fém-, gépgyártás 46 107 Építő, kő, tégla 220 350 Bőrgyártás 35 35 Gyapjú, selyem, textil 32 284 Malomipar 240 26 Faipar 35 40 Söripar 25 5 összesen : 633 847 Pécshez hasonlóan a mohácsi kisipari üzemekben dolgozók száma a város népességének összességéhez viszonyítva igen jelentős volt. Az iparban foglalkoztatottak száma 1900-ban 1623 fő, 1910-ben 2130 fő. 1900-ban ebből mindössze 46 fő dolgozott 20 főnél nagyobb üzemekben, 1910-ben viszont 455 fő, ami a középiparban foglalkoztatottak számának 2,8%-ról 21,3%-ra való emelkedését mutatja. A munkásság döntő része, 90%-a mohácsi, és környéki lakosokból került ki, 10%-a külföldi: olasz, német, cseh volt/*

3