Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

mefuttatásokat közölt anélkül, hogy a helyzetelemzéshez szokott hallgatóit a legkisebb mértékben kielégítette volna. Az egész földmunkásmozgalom hanyatlását mutatta, hogy a napirendhez és az előadáshoz egyetlen felszólaló sem jelentkezett.

95 A földmunkás szegényparaszt mozgalom szervezeti nehézségeit és lanyhulásának jeleit láthattuk a kerületi konferencián. Egyedül a dél-baranyai Űjbezdánban alakult MFOSZ helyi csoport jelentett kivételt. Ugyanitt a községi képviselőtestületi választáskor 6 szociáldemokratát beválasztottak a községi képviselőtestületbe. Február 8-án Mohácson népgyűlés mondta ki, hogy a különböző szakegyletek munkásai csatlakoznak a szociáldemokrata párthoz. A gyűlésen főleg földmunkások, kőtörők voltak. Jóna Gábor azt a követelést fogadtatta el a résztvevő munkásokkal, hogy „a nagybirtokokat az állam sajátítsa ki és osszák szét kis részletekben haszonbérbe a földnélkülivé vált földművesek között. A gyűlés kimondta csatlakozását az MSZDP-hez és 11 tagú vezetőséget választott.

96 A pécsi pártszervezet az 1907. évi negatív tapasztalatok miatt ismét kerületi földmunkás értekezletet hívott össze, hogy „áttekintsék a mozgalom hanyatlását jelző tényezőket és okokat". Jóna, működése alatt legszínvonalasabb előadói beszédét mondta el, amely áttekintést adott 1901-től, a „Pécsi Földművelő Munkás Egylet" megalakulásától, a pécsi, a megyei földmíves- és földmunkás mozgalomról. Igen logikusan megvédte az MFOSZ céljait. Tevékenységének jelentőségét méltatva utalt arra, hogy a baranyai, somogyi és tolnai falvakban 1901-1905 között „beugratások történtek", ti. Várkonyi és Mezőfi hívei kíséreltek meg szervezeteket alkotni, sikertelenül. A pécsi egylet és pártszervezet jelentős sikereket ért el, új falusi szervezetek alapítása mellett a „Világszabadság" 200 példányú terjesztését fontosnak tartja. Javasolta mind három megyéből jött küldötteknek, hogy a pécsi földmunkás szervezetet támogassák és erősítsék, mert az a régióban az összekötő kapocs. Szabó József fontos kérdésekre utalt. Véleménye szerint az MSZDP pécsi szervezete évtized óta harcolt a földmunkásság érdekeiért. Személyesen ő, azután a Pécsi Munkásképző Egylet minden vezetője hét éve járják a falvakat, ahol bizonyítani igyekszenek, hogy csakis a szociáldemokrata alapon működő földmunkások egylete képviselheti a parasztság és földmunkásság érdekeit a „főszolgabírák ostora ellen". Szabó, Jónához hasonlóan, történeti áttekintést adott a baranyai földmunkásmozgalomról. Igen szemléletesen rajzolta meg a pártszervezet szerepét a baranyai földmunkás szervezkedés létrehozásában és irányításában. A párt adta meg az „elvi vonalat", ha szükséges volt az anyagi támogatást, ő világosította fel a mezőgazdasági és földmunkásságot, hogy „ ... ne üljenek fel azon rágalmazásoknak - akár klérus emberei, akár magukat szocialistának nevező szélsőséges, de nem nemzetközi szocialista párthoz tartoznak . ..". Szabó József hangsúlyozta, hogy szerinte a memorandumoknak fontos szerepük volt a kialakult némi napszámbér emelkedésben. A referátumokat követő éles vita rávilágított a földmunkásmozgalom belső problémáira. A bonyhádi küldött szerint a szövetség vezetői nem látják eléggé a falu nehézségeit. Ezért pl. a legelők elosztásáról, a községi földek bérletbeadásáról stb_ nem tartalmaz az alapszabály semmit. Balázs József pécsi földmunkás szerint „ . .. a szövetség nem eléggé harcos . . . mert mi van a szegény földművessel, ha jól megírt memorandumot az uradalom, avagy a káptalan vagy a . .. gazdatiszt, visszautasítja? - marad a sztrájk. De ha ez sem elég, akkor a tüntetés, a napszámosok tüntettek vagy 200-an, meg is kapták az új munkabért. A nagy baj az, hogy mindenki fél a szegény földművesektől, mert elkeseredett nyomorúságukban csak lázadozni tudnak, meg verekedni, ő kimondja, bár nagyon tiszteli Szabó elvtársat, de úgy látja, hogy a szociáldemokrata elvtársak is félnek a polgármestertől és jobban hajlanak felé mint a nap-