Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

MSZDP szervező bizottságot hozott létre a nyugat-magyarországi párthálózat építésére. 1904 decemberében Aradon, Szombathelyen, Nagyváradon, Kolozsváron, Szegeden, Zomborban stb. megyei, illetve kerületi értekezleteket tartottak a megyei pártszervezet megalakítására, a földművesek mozgalmának áttekintésére. Az MSZDP X. kongresszusának kezdeményezésére egy-egy kisrégió szociális, politikai és szervezési kérdéseit elemezték a küldöttek. Nagy jelentősége volt ezeknek a fórumoknak, mert nagyobb kitekintést és összehasonlítást nyújtottak a kisebb regionális központok vezetőinek. A küldöttek számára is haszonnal járt. Megismerték egymás gondjait, a szervezkedések módszereit, megszervezhették szolidáris akcióikat. A pécsi pártszervezet és a „Földművelő Munkás Egylet" kezdeményezésére Pécsett 1904. május 22-én Baranya-Tolna-Somogy megyék szociáldemokrata szervezeteinek kerületi konferenciája 40 küldött és 250 résztvevővel fő napirendként a földmunkásság helyzete és szervezkedése című témát tárgyalta meg. A referátumot Jóna Gábor, az egylet elnöke tartotta. A földmunkásság helyzetét elemezve a következőket vázolta: A szervezetlenség és tudatlanság miatt a baranyai földmunkásság, a nagy munkanélküliség miatt rendkívül olcsón vállal munkát és ennek következtében lenyomják a munkabéreket. Döntő részük analfabéta, napi 14-15 órát dolgoznak . . . ebből nem tudnak megélni, csak tengődnek, míg orra nem buknak ... A legtöbb gazdaságban reggel 2-3 órakor kezdik a munkát az állatok gondozásával és gyakran éjfélig dolgoznak, valóságos rabszolgaként, a munkás ha kidől, akad helyette 10, ezért kíméletlenül kizsákmányolják őket. Fészerekben, boglyákban laknak, Pécsett is 10 földmunkás család lakik fészerben. A kisbirtokosság rendkívül gyorsan veszti el földjét, és már is a földmunkások között nyomorognak. Javasolta, hogy a három megye területén egységesen, falvanként dolgozzanak ki munkarendet. A földművesek és földmunkások önvédelemre kényszerülnek, mert csak a szervezetek megalakításával változtathat némileg a földműves nép a helyzetén és azzal, hogy egységesen lépnek fel Délkelet Dunántúl három megyéjében. Elítélte végül a kivándorlást, mert ha a kisbirtokosság és földmunkásság magas szervezettséget érne el, úgy a kollektív védelem válna lehetségessé a tőke és a nagybirtok ellen." E gondolatokat vita követte. Tolna küldötte a hajósok, a nők, az építőipari munkásság magasfokú szervezettségéről számolt be, de a kisbirtokosság teljesen szemben állt a szociáldemokrata szervezkedéssel. Szigetvár küldötte szerint az általános választójog megoldaná a kisbirtokosság meggyorsult pusztulását, és felvehetnék a küzdelmet a nagybirtok ellen a politikában is. Csak a parlamentben lehetséges elérni a régen várt radikális és igazságos adóreformot. A szervezetek alakításának fontosságát hangsúlyozva utalt arra, hogy a szigetvári és a pécsi földművelő munkásegyletek már is jelentős sikereket értek el. Javasolta a kerületi értekezletnek, hogy önálló cseléd szakegyleteket alakítsanak. A pécsi egylet nevében Kiss Bosnyák Ferenc az egész megyére kidolgozott munkarendet mutatott be és javasolta annak elfogadását. Felhívta a megyék küldötteinek a figyelmét arra, hogy saját területükön egységes munkarendet minél előbb dolgozzák ki. A kisbirtokosság között állapította meg - valóban nehéz a szociáldemokrata szervezkedés, egyrészt a roppant szellemi elmaradottság, másrészt a falu vezetőségének ámítása miatt. Szabó József, a pécsi pártszervezet titkára azt fejtette ki, hogy konkrét helyzetelemzéssel kell bebizonyítani a kisbirtokosságnak, hogy tönkremenésük gyorsuló folyamat. A konferencia második napirendjén az általános választójog és a sajtó szerepelt. A sajtóról szólva Szabó József bejelentette, hogy a Népszavát a központi vezető-