Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

ugyancsak utalt arra, hogy a hatóságok magatartása kifogásolható. Inkább szociális általános segélyezés segítene, mint erőszak, valamint „ ... a föld népének fölvilágosítására olcsó újságok és brossurak . . .". A megrettent liberálisan gondolkodó polgárság véleményének a kifejeződése a fenti lapokban megjelent cikksorozat. Több lap ellenezte az erőszakos fellépést, mint olyan módszert, amely nem vezetett eredményre, tekintettel arra, hogy „a Baranya vármegyei földmunkás- és szegényparasztság között 1897-1898-ban ezen eljárások ellenére növekedett a szocialisták száma". Valamenyi lap a kerületi csendőrparancsnokság által községenként nyilvánosságra hozott szociáldemokrata párttagság létszámával indokolta az erőszak célszerűtlenségét. A megye német és magyar lapjai is közöltek csendőrségi adatokat. E szerint, némi eltéréssel, a szociáldemokrata falusi szervezetek létszámát 2361-2567 között állapították meg.

62 A sajtóban megjelent tudósítások pontosságához kétség fért ugyan, de a számok közel álltak a valósághoz. Viszont valamennyi sajtótudósításból kimaradt Mohács, Dunaszekcső, Somberek, Majs, Pécsvárad, Szentlőrinc. Ezekben a községekben ugyanebben az időszakban megejtett nyomozások szerint 348 szervezett szociáldemokrata mezőgazdasági munkást tartottak számon. Nem szerepeltek a csendőrségi jelentésben és ennek következtében a sajtócikkekben sem a következő falvak: Patacs, Ürög, Szőlős, Pellérd, ahol összesen 100 földmunkás és cseléd volt tagja a szervezetnek, a vármegye főispánjának jelentése szerint.

63 A szociáldemokrata szervezetek falusi sikereinek exponálására április végefelé ismét alkalmat talált a polgári sajtó. Hatósági sugalmazásra, mind többet foglalkozva közelgő május elsejei várható megmozdulásokkal, azoktól megrettenve, a karhatalom fokozott megerősítését javasolták, legyőzve egy hónappal korábban hangoztatott humanizmusukat, preventív intézkedéseket követeltek. Valóban erőpróbának tűnt a közelgő 1898. évi május 1. Perczel belügyminiszter április 20-i országos rendeletével betiltotta május elseje megünneplését. 26-án a munkásegyletek szigorúbb felügyeletét és ellenőrzését rendelte el. A tilalom ellenére országszerte megünnepelték május elsejét. A rendőrség mindenütt akadályozta a felvonulásokat, sőt a szabadban tartott gyűléseket. Szerb-Bókán a csendőrség a munkásokra lőtt, öt tüntető meghalt. Bokányit letartóztatták, egy évi fogházra ítélték a „Proletárok! Elnyomott munkásnép!" című röplap kiadásáért és terjesztéséért. A Pécsi Szociáldemokrata szervezet élére állt május 1. megünneplésének. Az államhatalom helyi erőszakszerveit irányító főispán, Perczel rendeleteit alkalmazva, intézkedések egész sorát hozta a felvonulások megakadályozására. Mecsekszabolcs és Üszög puszta melletti országutat csendőrséggel záratta el, hogy a bányavidék munkássága, valamint a cselédség ne tudjon a városba vonulni. E mellett mindkét községbe egy század gyalogságot vezényeltek, a munkások májusi ünnepségeinek színhelyét, az üszögi kiserdőt katonaság szállta meg.

64 A pécsi pártszervezet meghirdette a május elsejei felvonulást és valamennyi szervezetet részvételre szólította fel. A májusi felhívást Galambost jánosné Endmann Zsófia, a budapesti szabó egylet tagja szerkesztette, aki Pécsett tartózkodott, s az itteni pártszervezetben tevékenykedett, és Schmira Károly nyomtatta ki. Ellenük bűnvádi eljárást indítottak, azonban nem tudták megakadályozni, hogy az egész vármegyében a párt kiáltványát ne terjesszék. Ezer példányban nyomtatott dokumentum, amely „a pécsi nemzetközi szociál-demokraták" aláírással „Fel-