Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSPOLITIKA

előadásokat szervezett „Népakadémiai", illetve „Szabad Lyceum" formájában. Mindkettő munkájában a pécsi szociáldemokrata szervezet is szerepet vállalt. Szervezte az előadásokra a tömegeket, továbbá szociológiai témákban előadókat adott Doktor Sándor, Hajdú Gyula személyében. Még szélesebb alapokra fektették a szabadtanítást a Szabadgondolkodók Pécsi Társasága csatlakozásával. Szoros szálakkal kapcsolódott a társaság a pécsi szociáldemokrata szervezethez, valamint a Pécsi Munkásképző Egylethez. A „Munkásiskola" megszervezése is a szabadgondolkodók és a munkásképző vezetőinek intenciói alapján indult. Egységes szellemben vezették be a természeti és társadalmi tudományokba a hallgatókat, akiknek a száma az 1907/1908. tanévben elérte a 700 főt. A szabadgondolkodók és a munkásművelők, kihasználva a pécsi országos kiállítás eseményeire adott utazási és gyülekezési kedvezményt, 1907. június 29-30-ra összehívták a szabadgondolkodók első országos kongresszusát. A 200 hivatalos résztvevő mellett a munkásság tömegei vettek részt és az élénk vitába is bekapcsolódott a pécsi szociáldemokrata szervezet. Különösen a klerikalizmus elleni küzdelemről szóló előadásokban csaptak össze élesen a különböző nézetek. Hasonló nagy érdeklődést tapasztalhatunk Jászi Oszkár „A szabadgondolkodás és a nemzeti eszme" c. vitaindító előadását követően. A Nőmozgalom és a vallás, továbbá a militarizmus témái is nagy vihart kavartak. A párt tapasztalatok szerzése és képzés céljából a vitákra felvonultatta az ipari munkásságot és a bányászokat. Még nagyobb jelentőségre tett szert ugyanezen a síkon megszervezett Szabad Tanítás Kongresszusa, 1907. október 2-6-a között. A kongresszust a kormányzat szervezte. Az Apponyi Albert által támogatott Szabad Lyceum, Erzsébet Népakadémia, Magyar Társadalomtudományi Társaság vonultatta fel az egyetemek, főiskolák elitjét, a tudományos élet kormányhű reprezentánsait. A kongresszusra meghívták mindazon tényezőket, amelyek Magyarországon népműveléssel foglalkoztak, így nem kerülhették el, hogy a szabadgondolkodók egyesületei, a Társadalomtudományi Társaság progresszív személyiségei, sőt a szociáldemokrata országos vezetőség, valamint a szakszervezetek képviselői is jelentkezhessenek a kongresszuson előadásokkal, hozzászólásokkal. A kongresszuson a katolikus egyházi élet kiemelkedő vezetői, élükön Prohászka Ottokár székesfehérvári püspökkel, Giesswein Sándor kanonokkal, Vass József későbbi miniszterrel képviselték a hivatalos kultuszkormányzatot, miután Apponyi Albertot a várharó tüntetésekre való tekintettel hívei visszatartották a kongreszszuson való szerepléstől. A progressziót Pikier Gyula, Jászi Oszkár, Szabó Ervin, Harkányi Ede, Nyisztor György, Klárik Ferenc, valamint a pécsi pártszervezet küldötteként Hajdú Gyula, Doktor Sándor, Szabó József és mások képviselték. A szabadtanítás tartalmi és metodikai kérdéseiről éles vita folyt. A kongresszus haladó csoportjai súlyos vereséget mértek a kormányzat képviseletében fellépő egyházi, valamint a klerikalizmusukról ismert professzorokra. A nemzet és a nemzetköziség vitájában is éles ideológiai összecsapásokban kerekedett felül a magasan képzettebbnek és felkészültebbnek mutatkozó Pikier Gyula, Jászi Oszkár, Szabó Ervin képviselte nagyszámú csoport.