Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

gét megkülönböztetett figyelemmel kísérte. A bányavidék nagy része közigazgatásilag ugyan nem tartozott Pécshez, ennek ellenére a szaktanács negyedrészét bányamunkások tették ki. A helyi szaktanácsnak hattagú végrehajtó bizottsága volt, és 14 tagú választmánya, amelyben valamennyi működő szakszervezeti csoport egy tagot delegált. Volt időszak, amikor 18 tagú volt a választmány, mert a szakegyletek száma növekedett.

282 1907-1914 között a helyi csoportok taglétszáma hullámzást mutat. 1907-1912 között stagnált vagy erősödött. 1913-1914. júniusa között csökkent. A taglétszám megállapításánál figyelembe kell venni, hogy nagyobb munkanélküliség jelentkezése esetén vidéki munkahelyekre mentek pl. az építőipari és azzal rokonszakmák munkásai, a szaktanács ekkor ezeket nem mutatta ki. Az alábbiakban 1907-1914 közötti szakszervezetek és szabadszervezetek taglétszám-kimutatását közöljük. Ezekben az esztendőkben természetesen a létszám a fizető szakszervezeti, illetve szabadszervezeti tagokat mutatta ki. A városi rendőrfőkapitány szerint közel ezer azon szervezett munkásoknak a száma, akik nem szerepeltek a helyi szaktanács kimutatásában, mert távollevők, vagy valamilyen okból a tagjárulékokat nem tudták befizetni. Május elsejei szociáldemokrata jelvény