Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
A rendőrkapitányi jelentés szerint valamennyi szervezett szociáldemokrata munkás 2 3-a délutántól 24-e délig szolidaritási sztrájkba lépett. A tüntető felvonulás azonban elmaradt. 23 ' 1 Az országos vezetőség május 23-i tüntetést nem szervezte meg vidéken. A pártvezetőség semmilyen felhívást nem kapott. Hajdú keserűen jegyezte meg június 3-i pártvezetőségi ülésen, hogy ,, . . . a központban vagy nem is akarták, vagy nem merték a terveket időben közölni. Miután pedig estére már le is fújták a tüntetést, kapkodva fűhöz-fához a kiengedett szellem visszakényszerítéséért a palackba, valószínű nem is akarták a vidéket felállítani . . .' ,235 Ezt támasztja alá az is, hogy „már reggel kilenckor megérkezett viszont az országos vezetőség távirata, hogy leálljanak" 236 A parlamentben erőszakosan és jogellenesen megszavaztatott véderőtörvény, majd a közös hadseregre és a büntető törvénykönyvre vonatkozó határozatok ellen mind a fővárosban, mind a vidéken újabb mozgalom indult. Június-október között valamennyi jelentősebb helységben az MSZDP felhívására népgyűléseken és több helyütt tüntetéseken ítélték el a parlamenti erőszakot. Június 16-án Mohácson a 48-as függetlenségi párt, a néppárt és a szociáldemokrata szervezet közös népgyűlésén támadta Tisza-Lukács önkényét, amely ,,az ország békéjének megzavarásához vezet. Justh Gyulának kitartást kíván". A rákövetkező napon Pécsett a szociáldemokrata vezetőség rendezett nagygyűlést a függetlenségiekkel a parlamenti erőszak eilen. A megjelent 3000 munkás és kisebb számban érkező polgárság előtt Egry Béla, Hajdú Gyula és Szabó József beszélt. Támadták a Tisza-kormányt, a törMunkásgyűlésdk gyakori színhelye