Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
ennek a kérdésnek az elemzésére használni és a tömegeket ez elleni fellépésre előkészíteni. Február 27-én rendezett munkásgyülésen 1000 szervezett munkás jelent meg. Az élelmiszer- és lakbéruzsora, a munkanélküliség kérdéseinek megtárgyalását követően a párt titkára és a választmány ekkori elnöke Hajdú Gyula, a politikai helyzet értékelésénél felhívta a figyelmet arra, hogy a „ . . . Tisza-párt becsempészte a magyar politikába a háborús, harcias magatartást, amelynek már véres gyümölcsét az annexió megteremtette. Most újabb gyilkosságra készülnek, mert nem lehet kétséges az épelméjű ember előtt, hogy a katonai javaslatok és a hozzáfűzött cinikus béke-hazugságok a következő katonai sakklépést fogják szolgálni. Kik ellen kell a monarchiának félmilliónál több katona? A munkásosztály ellen és szegény balkáni testvérnépek ellen?" 220 Az 1910. április 24-i gyűlésen 1500 munkás előtt került sor arra, hogy a pártszervezet vezetősége az addig általánosan megfogalmazott szövetségi politikát konkretizálja. A polgári pártok közül azt támogatja, aki az általános választójogot programjába véve indul a választásokon. E vezetőség éveken át hangoztatta és a gyakorlatban is követte a pécsi választásokon e politikát. E gyűlésen Szabó József bejelentette, hogy mivel a „negyvennyolcas párt" pécsi hívei erre megesküdtek, annak képviselőjét fogják támogatni és a pártszervezet nem állít önálló jelöltet. A május elsejei előkészítő munkában a vezetőség az „általános választójog, a háború elleni felvilágosítás, valamint a munkástörvényhozás" kérdéseit tárgyalta több gyűlésen. A felvonulás jelszavai is demokratikus jogokat és békepolitikát követeltek. 221 A függetlenségi párt népgyűléseit a párt arra használta fel, hogy saját politikáját hangoztassa. A kormánypárti gyűlésekre is több száz munkást küldtek ki, akik hangos tüntetéssel követelték a saját szónokuk véleményét is, amelyet a gyűlések elnökei kénytelenek voltak engedélyezni, hogy ne váljék a gyűlés tüntetéssé. Több alkalommal ellengyűlést szerveztek, amelyet ugyan a rendőrség rendszerint betiltott, de ha az engedélyt megadta, akkor a kormánypárti program éles támadásban részesült. Május közepén a Pécsre érkezett gróf Zichy János kultuszminiszter, munkapárti képviselő, programbeszédet kívánt tartani. A pártvezetőség ezt követően estére „Városunk képviselőjelöltjének programbeszéde és a nép" címen rendezett gyűlést. A rendőrkapitány azonban katonai karhatalom kivezénylésével megakadályozta e gyűlés megtartását. A munkásság Zichy beszédét megzavarta, a gyűlésen szenvedélyes jelenetek zajlottak le, 222 ezért közülük többeket letartóztattak, „a rend fenntartására irányuló rendelkezések áthágása" címén. Az este, bankettre összeülő munkapárti miniszter és helyi támogatói ellen ugyancsak kisebb tüntetést rendeztek. 223 A pécsi szervezet az ellenzéki pártokkal több népgyűlésen fellépett, s mindenütt a választójogi törvényért küzdött. így a június 19-én tartott népgyűlésen, ahol 6000 ember jelent meg és megalakult a „Választójogi Liga Pécsi Fiókja". Bánffy Dezső, Fényes Samu, Faber Oszkár ellenzéki vezérek, tekintettel a gyűlésen megjelenő szociáldemokrata többségre, harcias kiszólásokkal bizonygatták, hogy az általános választójogért minden körülmények között kitartanak. A gyűlés Hajdú Gyula és Doktor Sándor nőgyógyász, a bábaképző intézet igazgatója, a szociáldemokrata pártszervezet választmányi tagja javaslatára határozatban fogalmazta meg a következőt: