Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

munkásságra. A siker érdekében bejelentette a tömegek megszervezésének megindítását.

202 1908. május 24-én a tornacsarnokban tartott népgyűlés a „kormány és a választói jog" kérdését a budapesti pártvezetőség által küldött Klárik Ferenccel adatta elő, akitől új szempontokat remélt felvetni, „nehogy a gyűlések az állandó ismétlések miatt elnéptelenedjenek". Klárik 4-500 hallgató előtt elmondott beszédében a választójogi harc módszereiről beszélt. Óva intette a munkásságot a forradalmi harctól. „A hatalom szuronyokon, puskákon és ágyúkon nyugszik, s bár ezeket meg lehet fordítani az uralkodó osztály ellen, de ez lenne a szamárság teteje . . . Belgiumhoz hasonlóan fel kell a népet és mindenkit világosítani a választójogi harc fontosságáról, s ha majd a generálisok itt is ,,Feuer"-t vezényelnek, a katonák majd „Bei Fusz"-tba teszik a fegyvert. .." Figyelmeztette a munkásságot, hogy az országos propagandában a választói jog tervezet benyújtása előtt az országos pártsajtót, ,, . .. mint egyetlen fegyvert a jogtiprás ellen . . . soha nem látott módon kell támogatni, mert a mai társadalmi berendezkedés felforgatására, átalakítására szükséges a sajtó . . ." Rögtön hozzátette, hogy a központra kell figyelni, amely majd „ .. . megüzeni, hogy mit kell csinálni, ha azt üzeni, hogy nem kell csinálni semmit, hát akkor ne csináljanak semmit . . . inkább agitálni kell, mert akkor reményleni lehet, hogy jó lesz a szervezkedés, erősek leszünk, és kielégítő lesz a választójog is . . .'

,203 Klárik eléggé gyengén felépített szónoklata után, amely bejelentése szerint a harci módszerekről kívánt tanácsokat adni a választójogi harcban, Szabó József beszélt, visszhangozva Klárik ellentmondásos, kissé zavaros „harci módszereit", tanácsait. A gyorsírói jegyzőkönyv alapján a beszédet áttekintve, zavarosságát az egykorú rendőrségi beszámoló is alátámasztja. Soós kapitány megfigyelte, hogy a népgyűlés résztvevői közül közel százan „elszivárogtak", s az eltávozók a gyűlés végén nemtetszésüknek adtak kifejezést, ,, . . . nem tudva, s nem értve mit is kellene cselekedni, az ő Klárikjuk mit is ajánlott. . Z'

204 1908. december 10-én nagyjelentőségű munkásgyűlést tartott a pécsi pártszervezet vezetősége. Az országos pártkonferenciáról hazatért Szabó József párttitkár elemezte a kongresszus menetét, lefolyását, a magyar munkásmozgalom aktuális fő kérdéseit. A Perczel utca 2. szám alatt tartott munkásgyúlés a Pécsi Munkásképző Egylet termében zajlott le, ahol a rendőrség először engedélyezett pártgyűlést. Szabó hangsúlyozta, hogy az országos vezetőségnek a választójog kivívására tervezett, az általános tömegsztrájk rendezését kimondó határozatával a pécsi pártvezetőség egyetért és minden erejével, a szakegyletek közvetlen támogatására is számítva, támogatni fogja. Ez olyan eszköz, amely talán a polgári pártok egyik-másik csoportját is a választójogért folytatott radikálisabb küzdelemre sarkallja. Bár nincs a szociáldemokrata vezetésnek illúziója a polgári pártokat illetően, mert amikor hatalomra jutottak, rögtön elfeledték a választói jogért folytatott harcukat és elhagyták egykori szövetségeseiket. A hatalomra került kormánypárt nemcsak a nemzeti követeléseket ejtette el, hanem a korábban ígért választói törvényt is olyan módosításokkal kívánja életbeléptetni majd, amely munkások tömegeit, a pártvezetés legjobbjait Budapesten és vidéken egyaránt kizárja a választói jog gyakorlásából. ,,. . . aki 10 éven belül izgatásért, politikai vétségért büntetve volt, választó nem lehet. Kérdem én Elvtársaim, akad-e olyan szocialista vezető, akit elveik hirdetéséért nem büntettek meg legalább pár hónappal? Andrássy választói törvénytervezete sem mást, mint az agrárfeudális és papi érdekeket szolgálja . . .".