Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

hallgatóság előtt. A tömeg egy nagy mozdulatlan szoborhoz hasonlított ..." - írta Hontby István rendőrségi gyorsíró jelentésében.

198 Hajdú Gyula a koalíciós kormányzatot támadva kijelentette, hogy nemcsak a gyülekezési és választói jog, a sajtószabadság silányult el a koalíció kormányzása alatt, hanem olyan újabb törekvések bontakoznak ki ,, . . . amelyek azt bizonyítják, hogy a kormányzat igyekszik átjátszani a klerikalizmus befolyása alá az egész országot ..." A Belügyminisztérium egy vezető tisztviselője - a szónok szerint - az 1895. évi állami anyakönyvezési törvénnyel és gyakorlattal szembehelyezkedve eljárást indított olyan személyek ellen, akik nem kívántak egyházi anyakönyvezést a születés, házasság és halálozás esetén. E konkrét ügy kapcsán támadta a kormányzatot, kijelentve továbbá, hogy: a koalíció hazug, képmutató, csaJó és a tömegek felé ködösítő politikát folytat, szembehelyezkedik a haladó polgári alkotásokkal is, ha a klerikalizmus hatalmát kell védeni . . . Hazug jelszavakkal, hazafisággal, nemzeti kiváltságokkal ámítja a népet, pedig hát mi nekik a haza és mi a trikolor?; a hazugság fekete színe van alatta; a hazafiság, a klerikalizmus, a nemzeti uralom pedig papi és nem nemzeti ... a pártszervezetnek egyik alapvető feladata, hogy leleplezze a koalíció jelszavait, s a mögötte meghúzódó hazugságot megmutassa . . . küzdeni kell minden olyan hazug irány ellen, amely a keresztényszocializmus és nemzeti jelszavak cégére alatt a klerikális kizsákmányolást akarja érvényre juttatni . . ." Hajdú beszédét Szőke Sándor építőmunkás vezető követte, aki igen pontos, politikai demagógiától mentes beszédében azt fejtette ki, hogy a koalíciós kormányzat, hogyan hagyta el hatalomra kerülése előtti nemzeti és demokratikus programját. Szabó József párttitkár a baranyai és pécsi mozgalom konkrét eseményeit elemezte, élesen ostorozva a koalíció helyi uralmának minden jelenségét. Betiltották a párt lapját, mert az aratási munkák során észlelt baranyai visszaélésekről, az erőszakra mutatott rá. A „közigazgatási basák" betiltják a vidéki gyűléseket, így Mohácson és Szigetváron. Ami törvény Pécsett, az nem törvény Szigetváron, Mohácson, vagy Dunaszekcsőn . . .". A tisztviselők pécsi bérmozgalmára utalva rámutatott arra, hogy a közgyűlés bár megszavazta a drágasági pótlékot, kormányutasításra azt nem fizethetik ki. Amikor viszont a kormány a hatalomra jutásért harcolt, nagy ígéreteket tett a tisztviselőknek is, mindebből - a szónok szerint - semmit sem teljesített. Szabó utalt végül arra, hogy a Munkás betiltása miatt nem állhat meg a politikai agitációs munka, tekintettel arra, hogy 1908 nyarára várható a választói jogról szóló kormánytervezet beterjesztése, ezért a politikai fórum a nyílt nép- és munkásgyűlés lesz, amelyet hetente többször is meghirdetnek. A gyűlés a második napirendi pontot percek alatt tárgyalta meg, egyhangúlag Hajdú Gyulát és Szőke Sándort választotta meg a pécsi pártszervezet küldöttének az MSZDP XV. országos pártkongresszusára. A népgyűléssel kapcsolatosan nem érdektelen a hatóság, rendőrség meditációja. Különösen azt kifogásolták és jelentették a belügyi kormányzat illetékes osztályának, hogy a szónokok a kormány várható választói javaslatát már előre „kotyvaléknak" titulálják. „Árulónak, csalónak, Kossuth Ferkót és Apponyit, akik eltemették a nemzeti vívmányokat, ezért kaptak belső titkos tanácsosságot, rablógazdálkodásukkal előidézik a forradalmat."

199 Soós rendőrkapitány külön felfigyelt Szabó József azon kijelentésére, amelyben