Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
Pécsett a készülődés szemmel láthatóan, mind erősebb aggodalommal töltötte el a hatóságokat. A rendőrnyomozó testület bizalmas jelentése szerint október 6-ára a Függetlenségi Párt is népgyűlést tervezett, s biztos tudomást szerzett besúgóktól, hogy az MSZDP helyi vezetősége ellentüntetésre készül. A korábbi véres kimenetelű összecsapások megelőzésére egy zászlóalj gyalogságot állítottak ezért készenlétbe. 18/i A nagytapasztalatú rendőrfőnök szeptember io-én már értesült a párt október io-i tüntetésének a programjáról. Népgyűlést, tüntető felvonulást és teljes munkaszünetet fog követelni a pécsi vezetőség, és 10-15 ezer munkásra, földmunkásra és szegény paraszt tüntetőre számítanak. Száz fős rendezőgárdát „gyakorlatoztatnak". Aggodalmát fejezi ki több pécsi munkaadó iránt, akik nem hajlandók a munkaszünetet engedélyezni, ami szerinte azzal a veszéllyel járhat - ismerve a munkásság hangulatát -, hogy megtámadják az üzemeket és ,,a tulajdonosok és a tisztviselők ellen erőszakos cselekedeteket követnek el."* 85 A pécsi vezetőség megkísérelte, hogy az október 10-i tüntetést vidéken is megszervezze. Ennek érdekében október 5-6-án Mohácson és Siklóson, Dunaszekcsőn, Szentlőrincen, Sásdon és az észak-mecseki szénmedencében munkásgyűléseket tartva, október 10-e jelentőségéről és az általános titkos választójogról agitáltak. A főispáni tiltás azonban már szeptember 13-án ott volt minden főszolgabíró asztalán. Nyolcadikára a párttitkár is értesült valamennyi gyűlés betiltásáról és arról, hogy a gyűlésre csendőrséget vezényelnek ki, a tiltást megszegő munkások ellen eljárást indítanak. 186 A megyei szervezés megtört a helyi kormányhatósági ellenálláson és a karhatalmak felvonultatása, a fenyegetettség érzése, a kisebb helyeken megakadályozta a tüntetést. Hetedikén a pécsi pártvezetőség felhívásai jelentek meg a falakon és ,,a röplapokat a belvárosban is osztogatták munkásnak és polgárnak egyaránt" - írta a kapitány a polgármesterhez küldött sürgős és bizalmas jelentésében. Ugyanakkor annak az újabb aggodalmának adott kifejezést, hagy ,,a keresztényszocialista és a szociáldemokrata munkásság közötti biztos összecsapás jelei észlelhetők. A két párt nyilvánosságra hozott felhívásai alapján látható, hogy az október 10-i tüntetést a keresztény szervezetek bojkottálni fogják, amit a szociáldemokraták tettlegességgel fognak ellensúlyozni ..." A pécsi szociáldemokrata pártvezetőség röplapja többek között a következőket tartalmazta: „ . . . Magyarország munkásnépe az ezeréves jogtalanság megszüntetését erélyesen követeli . . . október 10-ét választotta azon napnak, amelyen munkabeszüntetéssel és tüntetéssel követeli és figyelmezteti az uralkodó osztályt, a kormányt, és a parlamentet, hogy jogtalanságát tovább nem tűri és követeli, ragaszkodik, ha kell áldozatok árán is, az általános, egyenlő, titkos, közvetlen és községenkénti szavazással a választójognak mielőbbi törvénybeiktatását. Nekünk Pécs és környéke jogtalan munkásnépének, meg kell mutatnunk, hogy október 10-én, az egész vonalon a munkát beszüntetve, tüntetőleg fogunk felvonulni a választójog behozatalát sürgetőleg követelve. Ezért tüntetéssel összekapcsolt népgyűlést fogunk tartani. Az összes szakmák zászlóikkal, jelzőtábláikkal, négyes sorokban fognak vonulni. A gvülckező a vasúti nagy állomás előtt. Minden munkás ott legyen ! Taszítsuk le a rabszolgai jármot. Pécs és környéke munkásai gyertek, induljatok a szabadság felé! Testvéri üdvözlettel a Pécsi Szociáldemokrata nemzetközi Párt Vezetősége." IH ' A főispán táviratban számolt be a belügyminiszternek az október 10-i eseményről, amely „kétség kívül impozáns volt, de békés tüntetés modorában zajlott le. 6000 munkás, 1500 munkásnő, 2000 bányamunkás, 5-600 vidéki földmunkás vonult fel. A tüntetők zenekarokkal, munkásdalokkal, jelszavak hangoztatásával gyülekeztek a népgyűlésre, ahol Hajdú Gyula ügyvéd és pártvezér volt a szónok.
