Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

seit. A revizionista pártok a „saját" burzsoázia győzelme koncepciót követték a gyakorlati politikában. A centrista irányzat eszmeileg nem, de a gyakorlatban a revizionista politikának hódolt be. A baloldal, az antimilitarista és a háború ellenes forradalmi politikát képviselte. Az MSZDP és természetesen a vidéki hálózata, a területi pártszervek vezetőségei, újra széles körű harcot hirdettek a Khuen-Héderváry-, majd a Tisza-kormány által beterjesztett véderőjavaslattal szemben, öszszekapcsolva a harcot a militarizmus és a háború ellen. A kormányzaton belül kerekedett ellentéteket arra használta fel, hogy az általános választójogért folyó küzdelemben együttműködést vállalta a Justh-párttal és a polgári radikálisokkal. A szociáldemokrata párt továbbra is élére áll, szervezője a munkásság gazdasági harcának, a szakszervezetek erősítése a megnehezült viszonyok között is előre haladt. A pécsi párt vezetősége, az MSZDP országos vezetőségének egyik legmegbízhatóbb támasza, még akkor is, ha vezetői szinte valamennyi országos kongresszuson a bírálók között is ott vannak. S az erő, amit Pécs és a megye képviselt, nem volt kevés. Az ország vidéki városai közül a legnagyobb lélekszámú pártszervezettel és legjobban megszervezett szakszervezetekkel rendelkezett, több munkáslappal segítve, védve a szociáldemokrata mozgalmat. A pártvezetőség 1907. január 19-én tartotta az első munkásértekezletét, ahol a politikai és gazdasági harcait értékelte és a koalíciós kormány fokozódó munkásellenes politikája elleni küzdelem módozatait, feladatait hangsúlyozták. A párt titkára helyesen értékelte a helyzetet, rámutatva arra, hogy a kormányzó koalíció hivatalba lépésekor megígérte a választójog kiterjesztését, ezt azonban nem teljesíti, sőt érezhető a nyomás, amely az egész magyar, s ezen belül a pécsi munkásmozgalomra nehezedik. A párt vidéki agitációit szinte teljesen megbénítják, állandóan zaklatják a szakegyleteket különböző vizsgálatokkal. A küzdelemben a párt továbbra is a legkeményebb harcot vállalja a választójogért, minden lehető eszközzel meg kívánja védeni a szakszervezeteket. Végh József nagyon kritikus hangot ütött meg a pécsi pártvezetőség munkájáról, kijelentve, hogy „ ... az nem volt sem radikális, sem körültekintő. Nem megvédeni kell a szakszervezeteket, hanem teljes erővel újjáalakítani azokat, amelyeket beszüntettek vagy most van folyamatban ellenük az eljárás." A választójogért továbbra is nagy tömeget kell mozgósítani a népgyűlésekre, de fel kell vonulni és tüntetni, hogy a város szélesebb rétegei is felébredjenek „a koalíció által rájuk bocsátott álomból, a népbecsapás álmából . . ,"

173 Az 1906. évi pártmunkát értékelő gyűlésen jelen lévő Pelczéder Ágoston Végh ellenzéki felszólalását visszautasítja, kijelentve, hogy a legeredményesebben dolgozó magyarországi vidéki szervezetnek értékeli a pécsi pártot az országos vezetőség.

174 1907. január 22-én az újjáválasztott 11 tagú pécsi pártvezetőség első politikai népgyűlésén jelentős határozatot hozott. Pelczédernek az általános választójogról tartott beszéde után Frank Béla pártválasztmányi tag javasolta, ha „a kormány nem adja meg az általános választójogot, a központi vezetőség hirdessen általános sztrájkot". Először vetődött fel a pécsi törvényhatóság munkája rendszeres figyelemmel kísérésének a gondolata. A párt titkára kifejtette, hogy a munkásság szem-