Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
léptek. 1 '''''* Egy memorandumban ezután viszonyaik általános rendezését követelték. Mosdási lehetőséget és fedett étkezőhelyiséget. Az építtető azonban csak a következő év tavaszára ígérte meg e követelések teljesítését, amelyet a bizalmi testületek nem fogadtak el. 14S A 120 napszámos a segédmunkásokhoz fordult sztrájkjuk támogatásáért, de a vállalkozó hirtelen kijelentette, hogy az építkezéseket csak tavasszal kívánja folytatni. A következő esztendőben a munkásság az építkezések megindítását követően sztrájkba lépett a városháza-építkezésnél. A sztrájkoló napszámosokat most már a segédmunkások is támogatták, így bérkövetelésüket május végén megadta a vállalkozó. 146 Kisebb jelentőségű sztrájkok voltak augusztusban a városházát építő munkások között, akik, mivel ruhamegőrzőt nem bocsátott rendelkezésükre Schlauch építő vállalkozó, beszüntették a munkát. A műszak végén már értesítették őket, hogy kívánságukat teljesítették. 147 A városházán folyó építkezéseken, valamint a Pécsi Országos Ipari Vásár területén közel kétszáz ácsipari munkás dolgozott. Gazdasági és politikai követeléseiket 1905 júliusában dolgozták ki. Órabér javítását kérték, amely mintegy 10-15 százalékos béremelést jelentett volna. Politikai követeléseik közül május elseje megtartását, bizalmi férfiak elismerését, továbbá csak a magyarországi ácsmunkások szövetsége kebelébe tartozó munkások alkalmazását. Az akkordmunka eltörlését, kilencórás munkaidőt a 14 órás helyett, új munkarend kidolgozását, amelyet munkaadó és munkás közös megállapodás alapján írnak alá stb. követelték. Valamenynyi ácsmester elutasította a követeléseket. A két hónapon át folyó sztrájk végül megegyezéssel ért véget, amelyben a munkásoknak csak egy-két követelését teljesítették. A sztrájktörés céljából hozott munkásokat véglegesen alkalmazták. A sztrájk annak ellenére, hogy az építőipari munkásság is kimondta szolidaritását, részleges eredménnyel ért véget. A hatóságok a munkaadók mellé álltak, mivel az országos kiállítás pavilonjainak az építését „nemzeti-állami fontos ügy"-nek tartották. A Zsolnay gyár munkásainak sztrájkharcai sikerrel végződtek 1905-ben. A gyár napszámosai augusztus közepén memorandumot nyújtottak be a munkaidő csökkentését követelve. A párizsi világkiállításra készülő Zsolnay Miklós azzal válaszolt, hogy bejelentette, hogy „új reformokat" vezet be a gyárba és ezentúl nyereségrészesedést fizet a munkásainak, amely évi fizetésük 4-5%-át teszi ki. Ezzel a manőverrel a bérmemorandum ügyét sikerült elhalasztania.Szeptember 16-án ismét a napszámosok léptek sztrájkba, miután munkabérre és a munkaidőre vonatkozó memorandumot a gyáros elutasította. A napszámosok követeléséhez csatlakozott szolidaritásuk jeléül valamennyi munkás. 149 Ezzel párhuzamosan a korongosok is bérmozgalmat indítottak, miután a villamos csengők gyártásánál darabonként a gyáros levonásokat kívánt eszközölni. A szakegylet vezetőségével megtárgyalt újabb bérmemorandumban a munkásság 40%-os béremelést követelt, a bizalmi rendszer elismertetését, május elseje megünneplésének engedélyezését szabad nappal, csak szociáldemokrata szervezett munkás alkalmazását, tisztességes bánásmódot a munkásokkal és munkásnőkkel, 10 órás munkaidő bevezetését. A gyárból a délutáni műszak idején még a takarítók is elvonultak. A kiválóan megszervezett
