Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
A bányarendőri vizsgálatot maga Albert Ferenc bányabiztos is szorgalmazta, mert teljesen világos volt előtte, hogy a munikásgyűlölő Sztrakai-vonallal nem lehet békés termelési viszonyokat teremteni. Továbbá a pártvezetőség megdönthetetlen bizonyításokat gyűjtött össze, amely anyag 120. oldalán még Garai pécsi rendőrnyomozó nyilatkozata is szerepelt, hogy a sztrájk ellenőrzésére történt kiküldetésénél a csendőrszakasz parancsnoka őt hivatali tevékenysége közben durván félreállította, és egy munkást az árokba vert puskatussal. Albert bányabiztos szinte valamennyi kifogást elismerte és aláírta. Ez a tény teljesen új helyzetbe hozta a mozgalmat, döntő lépés volt a győzelem felé. Albert négy hónap múlva ezért leváltással fizetett, Garai Ferenc rendőrnyomozó őrmester 1906 januárjában kapta kezébe az elbocsátó okiratot. 130 Az 55 napig tartó sztrájk 1905. augusztus 28-án ért véget. A munkásság győzelme a párt taktikájának köszönhető. A többfrontos ellentámadás meghozta azokat az eredményeket, amelyeket július 31-ig csak részben érhettek el. A bányászok visszanyerték önbizalmukat, nagy szimpátiával fordultak a pártszervezet pécsi vezetőségéhez. Végh József megérte azt, amelyet egyetlen szociáldemokrata vezető sem, a bányászok vállukon vitték végig Szabolcs és Somogy falun, éltetve a bátor harcost. A mozgalom első időszakában kidolgozott memorandum követeléseit ha összevetjük az 1905. szeptember 19-én nyilvánosságra hozott új bérszabályzattal, a sztrájkot úgy jellemezhetjük, hogy 90 százalékában eredménnyel ért véget. A döntő bér javítási követeléseket is elérték, mégha azok több ponton 10-15 fillérrel kevesebbet is mutattak a követeltnél. 131 A nagy sztrájk utórezgéseként október 5-én a vasasi bánya szénosztályozó üzemében akkordban dolgozó bányamunkásnők léptek sztrájkba. 90 filléres alapbér helyett 1,20 koronát követeltek. A Somogyra vonuló nőket a csendőrség feltartóztatta és feloszlatta menetüket. A teljesen előkészítetlen mozgalmuk kétnapi sztrájk után elbukott. 132 Hasonlóan elbukott az 1906. április 2 3-24-én kirobbant vasasi bányászsztrájk is. A követelések a bér fejlesztése körül mozogtak, továbbá az akkordrendszer megszüntetését tartalmazták. A minden előkészítés nélküli munkabeszüntetést kiszélesíteni sem tudták, mert a csendőrség teljesen megszállta és körülvette a bányát. 133 A sztrájk alatt és azt követően a pártvezetőség tovább fokozta a szervezetek kiépítését a bányatelepeken. A városban a népgyűléseken és felvonulásokon folytatott koaiícióellenes küzdelemben a bányamunkásság harcos csoportjaira a pártvezetés nagyon számított. A kormányhatóságok és a megyei politikai vezetés azonban terhesnek és veszélyesnek ítélte az erősödő szakszervezeti mozgalmukat, amely a ,, . . . bányamunkások irányításában, mondhatnám vezénylésében egyeduralkodó szerepet vívott ki magának ..." - írta a főispán a belügyminiszternek. 134 A sztrájkot befejező napon nagy népgyűlést .tartott a pécsi szervezet, amelyben értékelte a sztrájk eredményeit. Végh a szakszervezet további megerősítését fő feladatként jelölte meg. Irányt vettek egy országos bányászszervezet kiépítésére. 1905. október 29-én a cassiáni munkásgyűlésen megalakították a „Magyar Bányászok Ligáját", amely a központi bányászszakszervezet kiinduló pontja lett volna. 135 1905. november 10-én „Baranyaszabolcs és környéke bánya- és kohómunkások szakszervezete" aláírással megjelent röplap alátámasztja az országos szövetség megalakításának kísérleteit. E szerint 1905. október 8-án Pécsbányatelepen, majd 19én Baranyaszabolcson tartott bányamunkásgyűlések határozatban mondták ki a
