Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

olvasás tudáshoz kötötte. Végh kijelentette, hogy mind az országos vezetőségnek, mind a Népszavának ebben a kérdésben keményebben kell állást foglalni az eddigieknél, mert ,,. . . a függetlenségiek és a többi dicső párt kizárni kívánja az oláh, tót, horvát vagy szerbet, így ha ilyen alapon a választási jog behozatnék, akkor a koalíciónak nem kell félnie, hogy a népért küzdő képviselők támadnak, hanem nemzeti frázisokon nyargaló képviselők jutnak be a parlamentbe . . . akik a nemzeti trikolor mögül nyomják el a népet. . ,"

95 Nemcsak Pécsett, hanem a bányatelepen is a következő nap este iooo fős bányászgyűlés tiltakozott az ellen, hogy az általános választójogot sorrendben bármilyen követelésekkel megelőzzék. A pécsi pártvezetőség a „sorrend" kérdését kiemelt politikai jelentőségű problémának tartotta és ennek jegyében szervezte meg mohácsi nagy munkásgyűlését is, melyre augusztus 28-án került sor 1500 résztvevő előtt. A vásártéren vörös drapériával bevont emelvényen a budapesti és pécsi szocialista küldöttek, körülötte a szociáldemokraták foglaltak helyet. A gyűlés többségét a Függetlenségi Párt kisbirtokos hívei tették ki, akik nacionalista jelszavakkal tüntetni kezdtek a szociáldemokrata gyűlés ellen, magyar himnuszt énekelve, és Kossuth-nótát, valamint nemzeti zászlókat lobogtatva, a pártszervezetet nemzetárulással, a szociáldemokratákat hazátlanoknak nevezve kiáltoztak. Követelték a nemzeti hadsereg felállítását, az általános választójogot meg sem említették, számolt be a gyűlési tudósítás. A szolgabíró csodálkozva állapította meg, hogy a helyi pártszervezet tagjai milyen fegyelmezetten bonyolították le a gyűlést. Határozatot hoztak, hogy „ . . . a mohácsi szociáldemokrata párt szükségesnek tartja az általános titkos választói jognak a nemzeti követelmények kivívása előtt való életbeléptetését . . ,

96 A gyűlés küldötteket választott, akik Mohácsot képviselték a parlament előtti nagy fölvonuláson, a „Vörös Pénteken". A pártvezetőség elhatározta, hogy a leghatározottabban fog fellépni a koalíció minden olyan törekvésével szemben, amely a nemzetiségeket kizárni törekszik a választói jogból. Október 14-én összbizalmi értekezleten tárgyalta meg a választói harcot vezető választmány a párt előtt álló politikai feladatokat. Szabó József úgy látta, hogy határozottabban kell visszautasítani azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy „a választói jogot, annak szellemét meggyalázzák azzal, hogy a nem magyar népeinket kizárják csak azért, mert más nyelven beszélnek. Hogyan vélekedik Egry úr (Egry Béla ügyvéd Függetlenségi Párt pécsi országgyűlési képviselője - Sz. L.) azokról a sokacainkról, akik műveltek, kitűnően tudják nyelvüket, írnak, olvasnak, műveltebbek, mint elnyomott és rabszolgasorba tartott magyar testvéreik? Micsoda középkori állapotokat akarnak a magyar közélet megszégyenítésére becsempészni a koalícióba került és ott lezüllött negyvennyolcasok? A bizottmánynak, a pártvezetőségünknek erőteljes harcot kell hirdetni ezen nemzeti sallanggal feldíszített díszes társaság ellen . . ,"

97 A párt lényegében e kérdésben előbbre jutott, mint az országos vezetőség. A pécsi vezetőség egyenesen elítélte és követelte a nemzetiségi egyenjogúság alapján minden megkülönböztetés nélkül az általános, titkos, egyenlő választói jog bevezetését. Az MSZDP a Népszava 1905. decemberi cikkében, bár szintén hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a választói jog nyelvtudáshoz kötésével, de ugyanakkor nagy részletességgel bizonygatta, hogy milyen nagy jelentőségű szerepet vállalt a szociáldemokrata mozgalom a magyarosításban.

98