Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

vényen a munkanélküliség napirendi téma maradt. így a szeptember 16-án és 30án rendezett nagy munkásgyüléseken is, ahol 800-1300 fő jelent meg, 450 munkanélküli volt közöttük a kapitányi jelentés szerint, akiket szándékosan elkülönítettek és a „ . . . Munkát! Igazságot! Kenyeret! . . ." feliratú transzparensét tartották.

17 A szeptember 30-i nagygyűlésen a munkanélküliség tárgyalása közben kirobbant szenvedélyek a rendőrségi beavatkozás miatt nagy izgalmakat, a sajtóban nagy visszhangot keltettek. Klárik Ferencet, a hosszú évek után Pécsett megjelenő országos vezetőségi kiküldöttet, a rendőralkapitány nem engedte sem az elnökségbe választani, sem beszédét elmondani. Az egy óráig várakozó tömeg indulata mármár ,,a hatóság tettlegességére vezetett", amikor megjelent a főkapitány, aki a gyűlésen csak a pécsi vezetők szónoklatait engedélyezte. Erre, óriási derültség mellett a helyi pártszervezet titkára a rendőrkapitányt kérte fel egy beszéd elmondására a gyülekezési szabadságról ,, . . . A főkapitányt Klein elnök felszólítva ... az zavarában valamit motyogott, de mert ezt eszközölni nem akarta, Klein az ülést bezártnak nyilvánította . . .".

18 Október 28-án 2000 munkás jelent meg azon a gyűlésen, amelyen az általános munkanélküliség kérdését tárgyalta a vezetőség. Az országos küldöttként megjelenő Klárik Ferenc újra nem szólhatott. A „néppárt ellen, az általános választásért és a kormányt bűnbakká tévő beszédért, a munkanélkülieket lázító kijelentésekért . . ." Szabó József párttitkárt a rendőrség kihallgatásra rendelte. A népgyűlés határozatot hozott arról, hogy a pécsi munkásság halottjaihoz november i-én tömegesen fog kivonulni és ünnepség keretében megemlékezni a „szocializmusért és a szervezkedésért végzett munkájukról".

19 A munkanélküliek bizalmát és reménykedését tükrözi az a jelenség, hogy minden pártrendezvényen tömegesen jelentek meg. Novemberben a vezetőség az építőipari munkanélküliek részére hirdetett szakgyülést, de ennek ellenére 700 munkanélküli jelent meg a legkülönbözőbb szakmákból. Szabó József beszédét arra építette, hogy a szakképzésnek, a szakmai felkészülésnek, amelyet a szociáldemokrata szakszervezetekben sajátíthatnak el, most látszik, milyen nagy jelentősége van, mert elsősorban a gyenge szakképzettségű munkásokat bocsátották el, továbbá a tanulatlan segédmunkásokat. A szakegyletek vezetőségének a figyelmét határozatban hívták fel, hogy szélesítsék ki a szaktanfolyamokat, és ne feledkezzenek meg a segédmunkások bevonásáról sem.

20 A vezetőség decemberben újabb munkanélküli csoportokat mozgósított rendezvényeire. Azontúl azonban, hogy kidolgoztak egy memorandumot, amelyben az iparkamarát és ipartestületet a munkanélküliség súlyos helyzetére figyelmeztették, továbbá téli munkás szakképzés indítására hívják fel, többet nem tettek.

21 A vezetőség december 30-án, érzékelve a roppant feszült hangulatot az építők, vasmunkások és a famunkásság között, ismét népgyűlést tartott, ahol elítélte a kormányzatot, valamint kemény szavakat mondott a helyi városvezetés tehetetlenségéről, amiért semmit nem tettek a munkanélküliség enyhítésére.

22 Nagy veszteséget jelentett a pártszervezet számára, hogy novemberben a pécsi sajtóbíróság Klein Ödönt jogerősen nyolchónapi börtönbüntetésre ítélte rágalmazás címén. A párt minden erőfeszítése és az országos vezetőség által küldött védőügyvéd sem tudta megmenteni, sőt még csak mérsékelni sem a pécsi „agitációs bizottság" legkitűnőbb tagjának a büntetését.