Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

ellenszegülők közé lovasrendőrök rontottak, s kardlapozták a tömeget, s szétverték őket. A Korona Szálló előtt hasonló jelenetek zajlottak le. Amikor elhangzott a tömegből a jelszó, hogy „üssék le és rántsák le a lovakról a rendőröket", két század gyalogságot vezényeltek ki a rendőrség megerősítésére, amely elzárta a városba nyomulás útját nyugat és kelet felől. Ekkor a munkásság kis csoportokban igyekezett elérni az egyletek székhelyét, ahol a népgyűlésre több ezer ember gyűlt már össze. A hatalmas tömeg nem fért be a népgyűlésül kijelölt kertbe és mintegy ezer ember az utcán rekedt. A rendőrség feloszlató parancsát megtagadták, és követelték, hogy részt vehessenek a népgyűlésen. „Minden felszólítást túlharsogtak jelszavaikkal: Jogot a népnek! Éljen az általános választójog." A lovasrendőrség hiába gázolt a tüntetők közé, nem tudta kiszorítani őket az utcából. Tisztjeik parancsára a gyalogság szuronyt szegezve nekiment a munkástömegnek, majd az egylet kertjébe nyomult be, s onnan a helyiségekbe. A Pécsi Figyelő tudósítója erről a brutális jelenetről a következőket írta: ,, . . . a katonaság szuronyt szegezve vonult előre .. . törte magát ember, asszony és gyerek, nagy rémülten, sikongva, jajgatva, no meg káromkodva is kifelé menekültek. Egyik a másikat lökdöste maga előtt; a katonák pedig szuronyt szegezve nyomultak előre. Lábak letiprása, ruhák megszaggatása, falhoz dörzsölés, kezek lehorzsolása, felbukás, orrbetörés történt töméntelen, mire üres lett az udvar . . . 'kint pedig a lovas rendőrök nyomták a népet. . . amely rohant, hogy a lovak el ne gázolják. Az egylet helyiségére kívülről valaki rázárta az ajtót, a katonaság feltűzött szuronnyal benyomult egy másik ajtón, erre a gyermekek, megrémült asszonyok az ablakokon menekültek.. . ". A brutális fellépésnek 187 könnyebb sérültje és 30 súlyos sebesültje lett. A szétvert munkásság újra csoportosulni kezdett, mire a katonaság elzárt az egylethez vezető minden utat. Az elszánt, elkeseredett munkások újra be akartak nyomulni a Gyár utcai helyiségükbe, de szuronyrohammal többször feloszlatták a támadó munkáscsoportokat. Novákovics Ferencet egy szuronyroham alkalmával annyira összetörték, hogy kórházba kellett szállítani. A Búza téren a munkások ellen mozgósított tűzoltók egy munkást életveszélyesen megsebesítettek. A rendőrség 69 munkást letartóztatott, közöttük a teljes pártvezetőséget és pártválasztmányt, a szakegyletek vezetőit és az összecsapásokban keményen küzdő munkásokat, akik „az egyletben virágkarókkal és összetört bútordarabokkal védekeztek, a szuronnyal támadó bakák ellen, míg feleségük és gyermekeik menekülni tudtak a felbőszített fegyveresek elől". A szétvert tömeget kiszorították a városból. 11 ezer ember vett részt a tüntetésen, ennek csaknem fele a környező falvak és bányatelepek munkásai voltak. Megerősített katonai és rendőrségi járőrök vigyázták a várost egész éjjel. A pécsi polgári sajtó rendkívüli részletességgel foglalkozott az eseményekkel. Az álláspontok széles skálán, nagy-nagy különbségeket mutattak. A gyűlölettől, a rémületen keresztül az együttérzésig variált cikkek jelentek meg. Egyben valamennyien egyetértettek: a hatóságok követték el a súlyos hibát, amiért ellentmondásos módon, határozatlanul intézkedtek a gyűlést és a tüntetést megelőző időszakban.