Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

vények lebonyolításához viszont a betegpénztár adta az anyagi támogatás nagyobb részét, ennek pénztári vetülete ellenőrizhetetlen volt. 1894-ben hagyták jóvá a munkás segélyző egylet többször visszautasított alapszabályát és pénztári szabályzatát. Ugyanekkor kötelezték, hogy a kerületi állami betegsegélyező pénztár helyiségéből költözzön el, mert „annak meghirdetett gyűlésein a munkásság tömegesen vett részt, azt gondolván, hogy egyletük gyűlésére kerül sor, s ott tüntettek . . . más alkalommal pedig a kerületi pénztár gyűjtési akciójában összejött összeget a munkás betegsegélyező pénztárába fizették be."

25 A munkások tudatában hosszú ideig egy betegsegélyező élt, a polgári lapok is néha tévedtek. 1896-ban a Pécsi Figyelő kénytelen volt önmagát helyreigazítani és a kerületi pénztárat megkövetni, mert arról tudósított, hogy „a pénztár közgyűlésén a vezetőség beszámolóját és a felmentvényt a munkásgyűlés fogadta el . . .'\

26 Az MSZDP pécsi vezetősége a „Pécsi Munkás Betegsegélyező és Rokkantak Pénztára" választmányában, elnökségében határozott befolyását tudta érvényesíteni. 1899-ben 2052 munkás tagja volt. Többségük valamelyik szakegylet tagja is volt. A pénztár választmányába 1899 márciusában is 108 munkást és 22 munkaadót választottak be. A különböző vezető testületeibe olyan ismert radikális munkások kerültek, mint Dóra Mátyás, a bányászmozgalom egyik szervezője, Scháffer Péter bányamunkás, Müller József és Fessel Károly SZDP választmányi tagok, Kruskovich Ignác, a munkásképző egylet tán egyik leglelkesebb internacionalista munkásvezetője. Az igazgató választmányba négy munkaadó és 11 munkás került.

27 A pártvezetőség nem mondott le befolyásának megtartásáról, sőt növeléséről sem. A pénztár vezetőségének döntő része munkásokból állt. Továbbra is felvonulásokat rendezett, nagy erdei kirándulásokat 4-500 munkás részvételével, gyűjtéseket a rokkantak javára, színielőadásokat stb. Együttműködött az 1893-ban megalakult Pécsi Munkásképző Egylettel, amely a legharcosabb pécsi szociáldemokrata vezetőket és munkásokat tömörítette magába. 1895-től már rendszeresen együtt rendezték a párt kulturális programját. 1895-ben nagy előkészületeket tett a pénztár szociáldemokrata munkásokból álló vezetősége a huszonötéves jubileumának megünneplésére. A szervezeti változások jelentősen átalakították működését, de nem feledtették a szocialista múltat és tradíciókat.

28 A pártvezetőség kísérletet tett, hogy legradikálisabb szociáldemokrata vezetőit választassa meg a pénztár munkásválasztmányába. 1895-ben Marmorstein Henrik porcelángyári festőmunkást a pécsi szociáldemokrata szervezet vezetőjét, a radikális szociáldemokrata ellenzéki mozgalom tagját delegáltatták és megkísérelték az elnöki székbe juttatni, a tisztújító évi közgyűlésen. A hatóság csak úgy tudta megakadályozni, hogy vitát provokálva feloszlatta a 800 tagot számláló munkásgyűlést. A főkapitány hatósági jogával élve a régi vezetőséget erősítette meg tisztségében. A választmány élén így a mérsékelt szociáldemokrata vezetés maradt, s a rendőrség által már korábban szemmeltartott radikális vezető nem juthatott pozícióhoz, tgy a betegpénztári vezetőségben a hatósági felügyelet előtt fejethajtó vezetőség véglegesen megerősödött.

29 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az SZDP pécsi vezetőségének megalakulását követően küzdeni kellett a mozgalom anyagi bázisát nagy mértékben segítő betegsegélyező, illetve betegpénztár erősítéséért. Az országos vezetés 1891. évi határozata kimondta, hogy a pénztári alkalmazottak nem vállalhattak funkciót a párt-