Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
más feladatokkal ... azt kell következtetnem, hogy az alakulandó kör csakugyan olyan irányba óhajt működni, mint amilyen eddigelé még nem volt, ezért érte felelősséget nem vállalhatom . . ," 17 A belügyminiszteri elutasítás nem sokat késett. Az 1892. évi alapítási kísérletnél a helyi pártvezetőség feltételezhetően nem volt tisztában azzal, hogy a betegsegélyezőből indított újabb felterjesztés eleve esélytelenné tette a próbálkozást. 2. Az MSZDP pécsi vezetősége és a Pécsi Betegsegélyző-Rokkant Pénztár Az 1891. XIV. törvénycikk életbeléptetése rendkívül nagy hatással volt az MSZDP belső fejlődésére, így az éppen kialakuló és erősödő pécsi szociáldemokrata mozgalomra is. 1892. áprilisban lépett életbe a törvény. A beteg és rokkant segélyező egyletek fölé kiterjesztette az állami és iparhatósági (városi rendőrfőkapitány mint elsőfokú iparhatóság vezetője!) ellenőrzést. Ezért a párt politikai munkájának anyagi támogatása mind nehezebbé vált, sőt minden erővel arra kellett törekednie, hogy észrevétlenné váljanak a párt és az egylet tényleges kapcsolatai. 18 Az országos vezetés ekkor tette meg a lépéseket a párt és az egylet szétválasztására. Az egyletek ellen indított összpontosított támadás időszakában reménytelen volt a pécsi pártvezetés elképzelése. Az egylet nevében beadott és nyilvánvalóan a pártmozgalom kibontakoztatását szolgáló munkáskör kérésének e megoldása veszélyeztette a Pécsi Munkás Betegsegélyező és Rokkantak egyletének a működését is. A pártvezetőségnek a betegsegélyezővel kialakult együttműködését látva a pécsi polgári sajtó támadásba lendült az egylet ellen, mert rajta keresztül véltek csapást mérni a szociáldemokrata mozgalomra. A pártszervezet határozattal akarta alátámasztani a munkáskör alapítását, ezért október 6-ára plakátokon népgyűlést hirdetett „Mit akar a szociáldemokrácia?" címen. A párt vezetősége bizottságot választott, amely a munkáskör minden áron való kierőszakolása mellett volt. A gyűlésre a polgármestert, a rendőrkapitányt, és Erreth Jánost, Pécs országgyűlési képviselőjét is meghívták. 19 A rendőrkapitány betiltotta a pártvezetőség által meghirdetett gyűlést és a szervező bizottság vezetője, Hoffmann Gyula ellen eljárást indított. Az újságok már úgy tudták, hogy kiutasítási végzés készül ellene, ami a pártvezetőség erős meggyengüléséhez vezetne. 20 A 16-ára tervezett munkásgyűlés plakátjait a rendőrség eltávolította a falakról. A betegsegélyező és rokkantak egyletéből indított alapítási kísérletekkel kapcsolatban a helyi német polgári lap a következőket írta: „ . . . Egy évtizeddel ezelőtt Pécsett voltak szocialista gyűlések. Ezeket mindig idegenek vezették, a rendőrségünk fellépése azóta ezeket távoltartja . . . munkásaink becsületesen dolgoznak. A betegsegélyező és rokkantegyletnek 1200 tagja van és 14 000 forint vagyona. Az eddig stabilnak látszó egylet megrendült. A jelenlegi elnöke a segélyező funkciót helyezte előtérbe, most fellépett az egyleten belül egy csoport, amely önképző egyletté kívánná átalakítani, s segélyezést pedig másodfokon intézni. Az új elnök is közülük került ki. Az önművelés mint cél támogatandó lenne, de már a plakátokon az van az alapszabály kommentárjaként feltüntetve, hogy »mit akar a szociáldemokrácia?*. Ebből is nyilvánvaló, hogy nem művelődési szervezetté, hanem szocialisták pártegyesületévé kívánják átalakítani ... A munkásoknak nincs
