Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

III. ADATTÁR - 191—236: Mohácsi járás

is vegyes összetételúek, kisebb részük állandóan cserélődik. Forrásanyag híján nem tudjuk, honnan érkeztek, szájhagyományuk sem őrzi. Zömmel két nagyobb és két kisebb telepen élnek (82., 524., 562., 639. sz. nevek), mások elszórtan a városban. Többségük három nyelvjáráshoz sorolható. Az eredeti cigányok (a szakirodalomban oláh cigányok, mert a Havasföld felől vándoroltak be) rom- ('ember, cigány, férfi')-nak, másokkal szemben "varázsló cigány"-nak mondják magukat. Az asszonyok még ma is szívesen jósolnak tenyérből. Korábban faluztak tollal, ronggyal, régi ruhával, edénnyel; a magyarság ezért cserelő-nek mondta őket. A férfiak edényfoltozó vándoriparosként (kolompárok), kosárfonóként, néhányan kupééként járták a vidéket. Déli irányból, Szerbián keresztül jöhettek a magyar cigányok, akik ugyancsak rom('ember, cigány')-nak, ill. ungro- (a románból kölcsönözve: 'magyar')-nak vallják magukat. (A szakirodalomban: romungro.) Horváth K. "glecsetore, vagyis muzsikus cigányok" néven említi őket. A harmadik etnikai csoport oíáj-nak, újabban román- (romin, rumin, ruminy, rumün 'román')-natk nevezi magát, sokan bejás- (román: baies, baias 'bányász')-nak, mert elődeik 'aranymosó'-k valtak. A magyarság oláj-nak, teknővájónak, oláh cigánynak (Horváth K. kortorár cigánynak) nevezi őket. Föltehetően a kiegyezés után indult a betelepedésük. A névadásban a magyarság dominál. Az őslakosok déli (ö-ző) nyelvjárásban beszélnek. A hivatalos utcanevekről csak elvétve álltak rendelkezésünkre források. Az utcákat 1855-ben többnyire német nyelven tüntették föl. Az 1865. évi kataszteri rögzítéstől kezdve magyar nyelven. A névadást itt mindig nagyfokú tudatosság jellemezte, s ezt a mohácsi lakosság sajátos várostudata magyarázza. Az utcaváltozatokat évszám szerint közöljük, hogy a névváltozás időpontja szembetűnőbb legyen. A hivatalos utcaneveket ma már a lakosság többsége köznyelvi ejtésmóddal használja. A nemzetiségek — az egyedített népi neveken kívül — a hivatalos utcanév előtagját magyarul, esetleg torzítva mondják, utótagját a saját nyelvükön. (Pl. n. Zalkakász: j. Zalkagász: szh. Zálká szokák: c. Zálká vulicá: mc. Zalka utca: rc. Ulicá dö Zalka.) A görög kereskedők, a Makedóniából származó ún. cincárok már a török időkben megjelentek (Erd. 96.). A 18. sz.-ban hozzájárultak a Görögkeleti-templom (a 290. sz. név) építéséhez. Az 1829-es összeírás szerint 38 görögkeleti görög élt Mohácson. Emléküket a Görög-hegy és a Kisfaludy utcai kereskedőház őrzi. — A viszonylag nagy létszámú németség részben párhuzamos vagy egyéni neveket alkotott, részben lefordította a magyar és szerb-horvát helyneveket. Gyakori a torzított átvétel is. A városiak és a szőlőhegyiek többnyire rajnai frank, ill. fuldai nyelvjárásban mondják a neveket; a szigetiek rajnai frank és sváb ejtéssel. — A zsidók köznyelvként a magyaron kívül elsősorban az egykori hivatalos német nyelv bajor—osztrák változatát beszélték; ezzel tudtak érintkezni a többségében rajnai-frank, ill. fuldai nyelvjárást beszélő német vásárlókkal. Sajátos nyelvük a névadásban is érvényesült. A szerb és horvát tájnyelv mind a kiejtésben, mind a névadásban eltéréseket mutat. A szerbek az ún. sto-nyelvjárás ie'-ző változatát, a sokácok az i-ző változatát beszélik. (Pl.: zvierinyák, zvirinyák). A Mohács helynevet így magyarázzák az öreg halászok: gyakran aludtak éjjel a szabadban moha ágyon. így lett: moh ágy > moha ágy > Mohás > Mohács. — Fcs.: Bácsi, maga (nem) mohácsi? — Fcs. (szólásszerű) : Ha Hímesről jön egy asszony, meg Lánycsókról egy tehén, akkor az ember jól jár. ('El van veszve', becsapják.) — Fcs.: (szólás, ha valaki ostobaságot akar elkövetni) : ,,Te is úgy akarsz csináni, mit a pöttöndiek?" Ti. azok "körösztbe vitték a létrát az erdőn". — Fcs.: a szűriekről mesélik a borotva kalapálását. Rájuk fogják az ismert vándoranekdotát: a bikát fölhúzták a nádtetős toronyba, hogy a füvet lelegelje. Ugyancsak a templom és a ködmön históriáját így variálják: azért akarták arrább tolni a templomot, hogy szélesebb legyen az út. — Fcs.: A dályoki kútásók azért voltak balgák, mert a kiásott földet úgy akarták hamar elhordani, hogy annak egy újabb gödröt ástak. — Fcs.: A dályokiak megnyújtották a templom előtti kispadot, hogy többen elférjenek rajta. — Fcs.: (dal): A kőkedi szegény pap j vájogot hány egész nap / ... — Fcs. (közmondásszerű) : Lánycsók után Kőked (Kölked). A két falu nevének köznévi jelentéséből adódik a célzatos szójáték. Mohács [1093/1190/1338: Mohach: Györffy 1:342]. Bizonytalan eredetű. Talán a m. moha szláv előzményének — acq képzős származékára megy vissza, de egy szláv MncxaCH hm.-nek egyetlen szláv nyelvből sem ismerjük folytatá-