Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

III. ADATTÁR - 191—236: Mohácsi járás

s az 1940-es évekig kihaltak. Emléküket ugyancsak népi és hivatalos helynevek (102, 314, 336. sz.), valamint háznevek őrzik. — A ,németség eredetét egy elismerésként alkalmazott szólás őrizte meg: n. „Tu jiszt, 'n rihtike Stifulde!" 'Du bist ein richtiger Stiftsfuldaer!' 'Te egy igazi fuldai vagy!' Más értelmezését lásd pl. Fékednél! Nyelvjárásuk is Fulda és a Rhön hegység déli részére enged következtetni. — Az elmenekült, ill. kitelepített németség helyére szinte az ország minden tájáról érkeztek magyar telepesek: sok uradalmi cseléd Battonyáról, Nyíracsádról, kisparasztok Szentlőrincről, a Jugoszláviához visszakerült Baranyavárról, a Bácskából, ipari munkások Pécsszabolcsról, Bp.-Angyalföldről, sőt néhány cigány család is. 1947-ben felvidékiek telepedtek le a volt Pozsony, Nyitra, Bars megyékből (Felsőszeli, Nagyfödémes, Negyed, Kisóvár falvakból). — A helynevet német népetimológia egy remete nevéből származtatja: Klemens > Kernend. — Helytörténeti kutatók föltételezik, hogy a név birtoklástörténeti alapon került ide, akárcsak Zebegény neve a Duna-kanyarba. (Lásd Szebénynél!) A falu egykori földesurának, Óvári Konrádnak elsősorban Mosón megyében voltak birtokai. Mivel az osztrákokkal paktált, IV. Béla 1260-ban elkobozta birtokait, s csak a baranyaiakat hagyta meg; ugyanis felesége a Baar nemzetség tagja volt. Valószínű, hogy a Mosón megyei Kemely falu nevét hozták ide, amikor új települést alapítottak. — F. cs. (a geresdiek sz.) : Ha nyáron vagy ősszel a vásárba érkezőket megkérdezték, honnan jönnek, gőgösen válaszolták: "Máriakéméndról!" Tavasszal viszont, amikor már nem volt eladnivalójuk, nagy szerényen: „Kéméndről!" Vö. Székelyszabar hasonló f. cs.-jávai! — A hivatalos utcaneveket az 1. világháború után kapta a község, ezek egy részét csak a magyarság használja. A kataszteri dűlőnevek német nyelvűek; a német ajkúak sajátos fuldai tájszólással ejtik ki őket, akár csak az igen nagy számú népi helyneveket. Mivel a községben 78 iparoscsalád élt a két háború közt, az „iparosdinasztiák" sajátos bajor—osztrák jellegű ,,iparosnyelven" beszéltek (ezt n. nouvl- 'nobel' — 'előkelő'-nek nevezték!), mert így akartak elkülönülni a paraszti (fuldai) nyelvet beszélt földművesektől és a félig paraszti életformát élő többi iparostól. Sajátos nyelvi változatukat a fuldai név után közöljük. (A nyelvészek eltérő véleménye: Pécsváradon, Bolyon bajor—osztrák eredetű iparosok éltek, tőlük terjedt el; — a magukat többre tartó iparosok, kereskedők, hivatalnokok, értelmiségiek a Monarchia hivatalos nyelvének köznyelvi változatát próbálták utánozni. Vö. Beiträge... 1975!) Az 1945 után betelepült magyarság a német dűlőneveket vette át magyaros hangzással (mivel a kataszteri nevek alapján történt a juttatás). A magyar neveket, főleg a tsz megalakulása után kétnyelvű lakosok alkották, többnyire tükörfordítással. Az önálló magyar elnevezés ritka, mivel a felvidékiek kivételével az első telepesek többsége elköltözött, a lakosság egy része azóta is állandóan cserélődik. Emiatt egységes nyelvjárásról sem beszélhetünk, csupán bizonyos sajátosságokról (pl. kisebb arányú ö-zésről, enyhe palócos ejtésmódról). A földrendezéskor a dűlők magyar nevet a kéméndi lakosságtól nem kaptak. — A német falvakban a régi házaknak külön, ún. háznevük alakult ki; állandó "földrajzi hely"-nek, tájékozódási pontnak számított, akár a középületek. A típusok bemutatása kedvéért ezeket is közöljük — rövidített formában. Bővebben lásd Szederkény községnél! A kéméndi háznevek elsősorban abban térnek el, hogy mindig névelőt tesznek eléjük. (Pl. a szederkényiek sz. "Tó vóune Kues": a kéméndiek sz. „Tó vóune es Kues" 'Hier wohnen die Gubrs' Itt .laknak Guhrék'.) Nem keletkeztek háznevek a később épült utcában, a "szegénynegyedekben", ahol napszámos generációk gyökereztek meg, hacsak nem vitte magával az illető valamelyik régebbi utcából háznevét. Az 1945 előtti állapotot vettük alapul, tehát csak azokat soroljuk fel, ahol a családot a házról nevezték el, a háznévvel azonosították. A nevek értelmezésénél figyelembe vettük a legkorábbi egyházi anyakönyvekben és az egykori levéltári összeírásokban található családneveket is. — Mivel mindkét (-három) nyelvközösség ugyanazt a nevet többféleképpen ejti, ismétlődéskor más-más változatot közlünk. Máriakéménd [1280: de Minori Kemud: Györffy 1:323]. A R. Kémed hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással; vö. 1216/1550: Kemedu szn. (VárReg. 239.). Az alapjául szolgáló szn. talán a m. kém fn. származéka. A Mária- előtag a Szűz Mária tiszteletére szentelt és búcsújáró helyként látogatott templommal kapcsolatos. (FNESZ. 406.) 1. Bórék: n. as Bórsz 'Bors' É, háznév, tulajdonosáról. A 30-as évek közepétől csendőrőrs volt: Csendőrség : Örs: n. Ti Sandán 'Die Gendarmen': n. Sàn-