Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)
II. ÚTBAIGAZÍTÁS AZ ADATTÁR HASZNALATÁHOZ
részre vonatkozik, erre felhívjuk a figyelmet; például: 192/5. Fősőfalu: n. Êvar Tu&rf 'Oberdorf. Ide tartozik: 1—4, 6—10. Szögletes zárójelben közöljük az utcák, terek, közök stb. hivatalos nevét. Ahol csak új keletű utcanevek vannak, és ezeknek népi (szóbeli) névváltozatai még nem alakultak ki, ott csak a hivatalos utcanevet adjuk meg szögletes zárójelben. Az ötödik bekezdésben találhatók a külterületi nevek. A sorszám után itt is az élő (szóbeli) név következik. A névváltozatokat kettőspont különíti el. A magyar egyelemű szóbeli neveknél (a belterületi neveknél is) megadjuk a hová? ragos alakot; például: 254/37. Cincogó, -be 254/80. Gyuka, -'ba. Szögletes zárójelbe kerültek az írásbeli nevek, valamint a művelési ágak rövidítései; például: 272/64. Sós-rét [K8: Soós rét; sz KIO: Rőt rétje; r, sz K12: Sósrét] S, sz. Egy Sós nevűnek volt itt földje. — Példánkban a nevek előtt levő kódjel az írásbeli név lelőhelyére utal. Ezek feloldása a rövidítési jegyzékben megtalálható. A többnyelvű települések adattárában mindig a magyar név került az első helyre, utána német név áll (ha van); és ezt követi a szerb-horvát név (ha van). A nemzetiségi nevek nyelvjárási alakja után megadjuk e nevek köznyelvi megfelelőjét; például: 193/368. n. Ráesik Kráic 'Raizisches Kreuz': szh. Szrpszki krszt 'Srpski krst'. Előfordult az is, hogy nem tudtuk megadni a német és szerbhorvát nevek köznyelvi megfelelőjét. Ezeket a neveket megközelítő hangtani pontossággal csupán lejegyeztük: például n. Tuka, szh. Otovica, szh. Saskovica szh. Múlják. A névmutatóban is ebben a formában szerepelnek. A nevek után álló magyarázó mondatok (kisebb szövegek) eredetük szerint ugyan népiek (= adatközlőktől származnak), de köznyelvi megfogalmazásuk gyakran a gyűjtő és a közzétevő munkája. E népi közlések valóságértékéért a közzétevők és a szerkesztők felelősséget nem vállalhattak minden esetben. A meglepő és további vizsgálatra szoruló közlésekre az A. sz. (= adatközlőink szerint) és az Nh. : (= néphagyomány) rövidítés hívja fel a figyelmet. A helyi néphagyomány több faluban máig őrzi az elpusztult települések névemlékét. Ha az adatközlőktől említett egykori falvak nevét, helyét sikerült azonosítanunk az írásos források adataival (Csánki, Györffy, Káldy—Nagy és Reuter munkái alapján; lásd a rövidítési jegyzékben!) — erre az egyes neveknél felhívjuk a kutatók figyelmét. Például a geresdlaki Totyob névnél megemlítjük, hogy Györffy szerint a török időkben elpusztult Togyop (Tadap) falu nevét őrzi. — A régészeti leletekre való utalásban nem teljesen egyöntetű a gyűjteményünk. A közzétevők egy része csak jelzi, hogy egy-egy helyen régészeti lehet fordult elő; mások felsorolják a talált tárgyakat, cserepeket, csontokat stb. A hatodik bekezdésbe kerültek „Az adatközlők nem ismerték" alcím alatt felvett nevek. Főbb típusai: a) Elég gyakori, hogy az írásbeli névnek nincs szóbeli megfelelője. Például: 279/74. [K4, 8: Geczi élés; sz P: Géczi Illés; sz]. b) Előfordul, hogy az új szóbeli név kiszorította a használatból az írásbeli (azaz régi) nevet, így ez utóbbi feledésbe merült. Például: 279/25. Pap-tag [K9: Nagy Pálék; r]. A hetedik bekezdésben a „Nem tudtuk lokalizálni" alcím alá soroljuk azokat az írásbeli neveket, amelyeket nem tudtunk elhelyezni a térképen. A nyolcadik bekezdés felsorolja „Az írásbeli nevek forrásai"-t. A KI stb. típusú kódjelek (rövidítések) feloldása megtalálható a rövidítési jegyzékben. A kilencedik bekezdésben feltüntetjük a gyűjtő nevét, foglalkozását, valamint az adatközlők nevét, életkorát.
