Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

I. BEVEZETÉS - 3. A népességtörténet forrásai

3. A népességtörténet forrásai A megye lakott helyeinek népesedéstörténetét nemzetiségtörténeti szempontok szerint állítottuk össze. A török hódoltság másfél évszázadát túlélő magyarság kimutatására családnév összehasonlítást végeztünk a 16. századi dézsmajegyzékek (OL. E. 159. 44. csomó) és török adóösszeírások (MNyTK. 103; Baranyai Helytörténetírás 1977), valamint a hódoltság kora utáni legkorábbi összeírások (Bm. L. ö. 2—4; Bm. L. Conscr. Dom. 2, 4, 11. kötet) alapján. Névazonosság megléte, jellege, ill. hiánya alapján állapítottuk meg a magyar falvak hódoltság alatti folyamatos vagy nem folyamatos lakottságát. Például az 1696. évi összeírás szerint (Bm. L. ö. 3:5) a hódoltság utolsó évtizedeiben Abaligeten született 6 személy közül a Farkas, Kovács, Lele családnevű szerepel az 1554. évi török összeírásban (MNyTK 103:17). Abaliget így a hódoltság alatt folyamatosan lakott magyar falunak tekinthető. A délszláv lakosságnak a hódoltság idején történt betelepüléséről konkrét — vagyis egy-egy megnevezett falura vonatkozó és jól időhatárok közé helyezhető — adat csak elvétve került elő. (Lásd Baranyai Helytörténetírás 1977 és Pécsi Egyet. Könyvt: Koller kéziratok 67035. szám 193. lap). Baranya megyének a 17. század végi népességére vonatkozólag Taba István (Baranya megye népessége a XVII. század végén, Pécs 1941.) és Kováts Zoltán (Somogy megye népessége a XVII—XVIII. század fordulóján. Kaposvár 1969.) alapvető tanulmányain kívül Nagy Lajos dolgozata (Baranyai Helytörténetírás 1978:15—55) és Taba forrásául is szolgáló összeírások (Bm. L. ö. 2—4.) szolgáltattak adatokat. A török alatt pusztává lett vidékeken a 18. és 19. század folyamán létesült falvak és kisebb települések benépesedésére, illetőleg a már kialakult települések etnikai, nemzetiségi átalakulására a következő források adatait vetettük egybe: 18—19. századi összeírások (lásd rövidítések BC5—8, és SCI—10); a pécsi egyházmegye Schematismusai (rövidítések: SchQl—9); Acsády Ignác: Magyarország népessége a pragmatica sanotio korában. 1720—21. Budapest 1896 ; Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása Baranyában 1729-ben. Pécs, 1939; Brüsztle, Josephus: Recensio Universi Cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis, Tom. II—IV. Quinque-Ecclesiis 1876—1880; Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék. Baranya, Somogy. Budapest, 1938, 1939; a Baranyai Helytörténetírás köteteiben lévő nemzetiség- és népesedéstörténeti vonatkozású tanulmányok. Felhasználtuk még a „Baranya megyei feudáliskori összeírások mutatója 1711—1752" c. Bm. L. segédletet, összeállította: Törtely Károlyné 1973. — Főleg Nyugat-Baranya területére vonatkozólag számos plébániai anyakönyvet vizsgáltunk végig. így helyszínen tanulmányozhattuk Lad 1740-től, Somogyhárságy 1779-től, Kétújfalu 1803-tól, Szigetvár 1696-tól, Mozsgó 1764-től, Szentlászló 1789-től, Ibafa 1803tól, Szentlőrinc 1720-tól és Gödre 1745-től vezetett anyakönyveit. Az illetékes plébános urak előzékenységéért ezúton is köszönetet mondunk. Felsőszentmárton 1789-től és Bogdása 1747-től vezetett anyakönyveit Boros Gyevi László felsőszen tmártoni plébános jegyezte ki részünkre. — A Bm. L.-ban őrzött ún. Krisztics Kartotéktár lapjai alapján hasznosítottuk Pesty Frigyes és Hatos Gusztáv adattárának népesedéstörténeti adatait. A kartotéktár statisztikai lapjain az 1869-től 1930-ig terjedő évek vallási és nemzetiségi statisztikáját összegezve találjuk. A II. világháború előtti háromnegyed évszázad feldolgozása ennek alapján történt. A Baranyai délszlávok történetéhez Sarosácz György tanulmánya