Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

I. BEVEZETÉS - 1. A gyűjtés és a közzététel

I. BEVEZETÉS 1. A gyűjtés és a közzététel Ez a könyv folytatása a „Baranya megye földrajzi nevei" (I. kötet) című névadattárnak, amely a Baranya Monográfia Sorozatban jelent meg Pécsett, 1982ben. A II. kötet (az elsőhöz hasonlóan) adattár. Topográfiai és névtudományi szempontok alapján közli Baranya megye déli és délkeleti részének ma élő és írásbeli (ún. történeti) helyneveit. Mivel a névgyűjtés, az ellenőrző-közzétevő munka a megye egész területére vonatkozóan egységes volt, illetve a szerkesztés elvei is azonosak mindkét kötetben, itt nem ismételjük meg a gyűjtés történetéről és a közzététel munkálatairól szóló bevezetőt. (L. I. kötet, 7—13.) A II. kötetben a mohácsi járás és a siklósi járás névadattárát követi a magyar földrajzi köznevek kis értelmező szótára. A névmutatóban megtalálható az I. és II. kötet adattári részének összes szóbeli és írásbeli névadata. A gyűjtés szervezésekor, 1973-ban az volt a fő célunk, hogy a helységek magyar, német és szerbhorvát földrajzi neveinek szóbeli változatait jegyezzük le. Más nyelvi névadat megörökítésére akkor azért nem gondolhattunk, mert az addig megjelent magyar névadattárakban erre nem találtunk példát. Az ellenőrzés során derült ki, hogy a baranyai cigány, jiddis és szlovák nyelvű lakosságnak igen érdekes helynevei vannak: részben önálló, belső nyelvi alakulatok, részben más nyelvekből átvett névformák. Névtudományi, kultúrtörténeti szempontból ezek a nevek is figyelmet érdemelnek. Örvendetes, hogy Hoffmann Ottó a mohácsi járás néhány községében feljegyezte, majd közzétette megyénk cigány, jiddis és szlovák nyelvű lakosságának fontosabb földrajzi neveit. Az I. kötetben különös hangzású német épület- és házneveket is talál az olvasó; ám e névtípus rendszerét a II. kötet (mohácsi járás) német nyelvű községeinek adattára mutatja be viszonylagos teljességre törekedve. Az I. és II. kötetben egyaránt törekedtek a közzétevők arra, hogy a szóbeli nevekhez kapcsolják azokat az írásbeli névadatokat, amelyek gyakran utalnak Árpád-kori, középkori vagy újabb kori településekre. Az írásbeli (történeti) névanyagban való eligazodásunkat, egyúttal a történeti névanyag kontinuitásának bizonyítását jól segítette Csánki Dezsőnek és Györffy Györgynek a Baranyára (is) vonatkozó történeti-földrajzi munkája (L. I. kötet, 11. o.), A Pestyféle névgyűjtemény, valamint Káldy-Nagy Gyula (MNyTK 103.), Reuter Camillo (a Janus Pannonius Múzeum Évkönyve XIV—XV. 1969—1970) és Horváth J. Gyula — Timár György (BHt. 1972, 1974—75) publikációja ugyancsak nélkülözhetetlen forrásunk volt.