Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)
IV. Útbaigazítás az adattár használatához
erre felhívjuk a figyelmet; például: „2. Fősöszög Fr. Ide tartozik: 2—14." Szögletes zárójelben közöljük az utcák, terek, közök stb. hivatalos nevét. Ahol csak újkeletű utcanevek vannak, és ezeknek népi (szóbeli) névváltozatai még nem alakultak ki, ott csak a hivatalos utcanevet adjuk meg szögletes zárójelben. Az ötödik bekezdésben találhatók a külterületi nevek. A sorszám után itt is az élő (szóbeli) név következik. A névváltozatokat kettőspont különíti el. A magyar egy elemű szóbeli neveknél (a belterületi neveknél is) megadjuk a hová? ragos alakot; például: „25/43. Középső, -be vagy 25/42. Szapuka, '-ba". Szögletes zárójelbe kerültek az írásbeli nevek, valamint a művelési ágak rövidítései; például: 26/39. Diás, -ba [K8/a: Diósi hegy; sző K8/b: Diás szöllő; sző K9/a: Diós; e, 1, r, sző K9/b, K12, P: ~; sző] Ds, sző, sz. Diófák vannak benne". — Példánkban a nevek előtt levő kódjel (K8/a, K8/b stb.) az írásbeli név lelőhelyére utal. Ezek feloldása a rövidítési jegyzékben megtalálható. A többnyelvű települések adattárában mindig a magyar név került az első helyre, utána német név áll (ha van); és ezt követi a szerb-horvát név (ha van). A nemzetiségi nevek nyelvjárási alakja után megadjuk e nevek köznyelvi megfelelőjét; például: „13/27. Kozári ut: n. Kozártzr Strósz 'Kozarer Straße' — 2/68. szh. Grábrik 'Grabik' ". Előfordult az is, hogy nem tudtuk megadni a német és szerbhorvát nevek köznyelvi megfelelőjét. Ezeket a neveket megközelítő hangtani pontossággal csupán lejegyeztük: például „n. Tuka, szh. Otovica, szh. Saskovica szh. Múlják". A névmutatóban is ebben a formában szerepelnek. A nevek után álló magyarázó mondatok (kisebb szövegek) eredetük szerint ugyan népiek (= adatközlőktől származnak), de köznyelvi megfogalmazásuk gyakran a gyűjtő és a közzétevő munkája. E népi közlések valóságértékéért a közzétevők és a szerkesztők felelősséget nem vállalhattak minden esetben. A meglepő és további vizsgálatra szoruló közlésekre az A. sz. (= adatközlőink szerint) és az Nh.: (= néphagyomány) rövidítés hívja fel a figyelmet. A helyi néphagyomány több faluban máig őrzi az elpusztult települések névemlékét. Ha az adatközlőktől említett egykori falvak nevét, helyét sikerült azonosítanunk az írásos források adataival (Csánki, Györffy, Káldy—Nagy és Reuter munkái alapján; lásd a rövidítési jegyzékben!) — erre az egyes neveknél felhívjuk a kutatók figyelmét. Például a csikóstőttősi Háb névnél megemlítjük, Háb néven a középkorban falu volt (Csánki 3:428; Káldy—Nagy: 58). — A régészeti leletekre való utalásban nem teljesen egyöntetű a gyűjteményünk. A közzétevők egy része csak jelzi, hogy egy-egy helyen régészeti lelet fordult elő; mások felsorolják a talált tárgyakat, cserepeket, csontokat stb. A hatodik bekezdésbe kerültek „Az adatközlők nem ismerték" alcím alatt felvett nevek. Főbb típusai: a) Elég gyakori, hogy az írásbeli névnek nincs szóbeli megfelelője. Például: 13/36. K9: Kanda 26/257. K8/a: Gém vize', b) Előfordul, hogy az új szóbeli név kiszorította a használatból az írásbeli (azaz régi) nevet, így ez utóbbi feledésbe merült. Például: „73/81. Biderman-gyümücsös [P: Völgyes dáloF' A hetedik bekezdésben a „Nem tudtuk lokalizálni" alcím alá soroljuk azokat az írásbeli neveket, amelyeket nem tudtunk elhelyezni a térképen. A nyolcadik bekezdés felsorolja „Az írásbeli nevek forrásai"-t. A KI stb. típusú kódjelek (rövidítések) feloldása megtalálható a rövidítési jegyzékben. A kilencedik bekezdésben feltüntetjük a gyűjtő nevét, foglalkozását, valamint az adatközlők nevét, életkorát. 2 Baranya földr. nevei I. 17
