Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

IX. Adattár - 134: Pécs város

Község-erdő: n. Kmáváld 'Gemeindewald' H, Ds, e. Korábban is e, majd 1 voit. 1963-ban újra fásították. A legeltetési társulat volt a gazdája. 23. László-högy: n. Laciberg: n Lászlóberg [TI: Lászlóberg NB: Lászlóhegy] H, sző, sz, gy. Lásd még a 14. sz. név alatt! 24. Keszüi ut: n. Këszivdr Vég 'Keszüer Weg' Űt. Keszü falu felé. 25. Julianna-högy: n. Juliánáperk 'Juliannaberg': n. Lánga Vojngárta 'Lange Weingarten' [T2: Juliannaberg NB: Juliannahegy] H, Ds, sző, sz, gy. Lásd még a 14. sz. név alatt! 26. Fenyős, -be [K9, 10: 1, sz] Ho, Ds, 1. Korábban e, fenyves volt. 27. n. Hilcikrájc Ke. Fából készült, és ún. „bádog Jézus" volt rajta. 28. Hosszu-sor: n. Lángarája 'Lange Reihe' Ds, pincesor. 29. n. Volfperk 'Wolfberg' H, sző. — A. sz. amikor a németek Gyódon letelepedtek (1750 tájban), az erdőkben még farkasok tanyáztak. 30. n. Hóstelákar 'Hofstellacker' [TI: Hofsteläcker; sz] Ds, sz. A kertek végében. 31. n. Hóstel 'Hofstell' [K9: Hofsteller; sz KIO: Udvarhely] Os, Ds, sz, k. Ide nyúlnak ki a beltelek kertjei. Korábban itt sző is volt. 32. n. Hohberg Héka 'Hohberg Hecke' H, Ds, e. Korábban 1 volt. Nemrég erdősítették. 33. Cser, -be Do, sz, sző. Korábban itt is e volt, cserfákkal. 34. n. Drájspic 'Dreispitz': n. Drajspicäkar 'Dreispitzacker' [TI: Dreispitzäcker; sz] Ds, sz, sző. Háromszög alakú terület. 35. Farkas-vőgy: n. Volfsztál 'Wolfstal' [K9, T2: Wolfsthal KIO: Farkas völgy P, MoFnT2: Farkasvölgy] Ds, Vö, sző, e. Vö. a 29. sz. névvel! 36. [P: FaZu fölött] 37. [KIO: Közép] 38. Keszüi ut: n. Këszivar Véh 'Keszüer Weg' Út. Keszü falu felé. 39. Körösztösi ut Út Keresztespuszta felé. 40. Sár-gödör: Sár-gödri-dülő Men, S, sz. 41. Nagymező S, sz. Nagyobb dűlő. 42. Rácsi-dülő S, sz. 43. Irtás, -ba: Irtási-dülő S, sz. Korábban itt e volt. 44. Regönyei-mező S, sz. Regénye határa mentén. 45. Regönyei ut Űt. Regénye falu felé. A D-i határrész (40—45-ig) korábban Regényéhez tartozott. Az adatközlők nem ismerték: 36. P: Falu fölött — 37. K10: Kőzep. Nem tudtuk lokalizálni: Ilyen nevek gyűjtésünkben nem fordultak elő. Az írásbeli nevek forrásai: K9 — 1855: BmK 90. — K10 = 1857: BiK 67. — TI = 1857: Telekkönyv (Bm. L.) — T2 = 1857: Telekkönyv (Bm. L.) — NB = Németh Béla kéziratos gyűjteménye (Bm. L.) — P: 1865 — Hnt: 1973 — Bt: 1977 — MoFnT2 : 1978. Gyűjtötte: Nagy Klára főisk. hallgató. — Adatközlők: Fehérvári András 59, Kerner Lőrinc 30, Krumm Béla 55, Krumm Béláné 52 é. 160. KÖKÉNY Kökény: Kökény, -be, -bü, -böl, -be, kökényi: szh. Kukíny, u Kukínyu, íz Kukinyâ, u Kukíny [BC1: Kükődt (?) BC3: Kökén BC7 : Kökiny BC8, SchQl— 9; Hnt, Bt, MoFnT2: Kökény] — T: 909 ha/1579 kh — L: 502. A török hódoltság végén horvát (bosnyák) falu volt. Lakóinak többségét azóta is e nemzetiség teszi ki. A múlt század második felében jelent meg a községben — elsősorban külterületén — a magyar lakosság. A század utolsó harmadában németajkúak is kezdtek ideszállingózni. 1930-ban 42 magyar, 586 horvát (bosnyák) és 1 horvát (sokac) anyanyelvű élt a faluban, Kökénypusztán 65 magyar, 3 német és 2 horvát anyanyelvű lakott. 1970-ben külterületével együtt 148 magyar, 20 német és 354 horvát lakta. Kökény [1332—5: Kuke, Koke: Györffy 1:330; 1773: Kökény: LexLoc. 33.]. A R. Köke névváltozat puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással: vö. 1219/ 1276: Kuke szn. [MonStrig. 1:223.]. A mai Kökény változat kialakulása elsősorban a kökény növénynévnek tulajdonítható. (FNESZ. 356.)