Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

IX. Adattár - 13—108: Szigetvári járás

Kukháza: Hamu-domb Ha, 1. Valamikor hamuzsírt főztek és faszenet égettek itt. 56. Tarcsai-dülő [K15: Tárcsái P: Tárcsa; sz] S, sz. 57. K14: Tárcsái közép K15: Tárcsái köz] 58. Rövid, -be: Rövid-dülö S, sz. 59. Ásó-mező S, sz. 60. Epörgyés, -be S, 1, sz. 61. Török-temető S, 1. A hagyomány sz. a török időkben elpusztult török harcosok tömegsírja. 62. Samu-tó Vízállás. A terület volt tulajdonosáról. 63. Samu-tó S, sz. A Samu-tó nevű vízállás körül. 64. Cser, -be [K15: Felsőcser P: ~] S, régen e, most 1. 65. Egrös-berök [K15: ~ P: Bihalos nevű Berek legelő] Mf, S, r, e. P. sz. „melly Sz Mihály fa határáig nyúlik, hol egy Győr népi folyó patak Sz Mihály fáig folyik". 66. Disznólegellő S, 1. 67. Legellői-hid Hid. 68. Nagy-tó S, Mf, sz. Valamikor nagy vízállás volt a területén. 69. Tüskés, -be: Tüskési-dülő [K15: Tűskés P: Tüske-Szel; 1 P: Tüskési; r] Mf, r, 1. 70. Nádasibirtok S, sz, r, 1. A Görösgalpusztán lakó földbirtokos családé volt. 71. Némötbirtok [MoFnT2: Némei-düZő] S, sz. A környékbeli német családok vásárolták meg. 72. Gujaállás A kihajtott állatok nappali tartózkodási helye volt. 73. Bodonyos-kut Kút, amelyet kivájt fatörzs 'bodony' véd a szennyeződéstől. 74. Tótszengyörgyi-árok [P: I. Szent Györgyi víz Bt, MoFnTl, 2: Gyöngyös] Vf. P. sz. „egy Malom van rajta". 75. Nagy-rét [K14: ~ P: Nagy Réti] S, r. Az adatközlők nem ismerték: 44. K15: Benebori; r P: Beneker (?) — 57. K14: Tárcsái közép K15: Tárcsái köz — 65. P: Bihalos nevű Berek legelő. Nem tudtuk lokalizálni: Ilyen nevek gyűjtésünkben nem fordultak elő. Az írásbeli nevek forrásai: K12 = 1865: 1880 Kat. térkép — K14 = 1859: U 229, 1860: U 230 — K15 == 1852: Croquis — P: 1864 — MoFnTl: 1971 — Hnt: 1973 — Bt: 1977 — MoFnT2 : 1979. Gyűjtötték: Dölles Erzsébet főisk. hallgató és dr. Rónai Béla főisk. tanár. — Adatközlők: Balogh János 75, id. Papp József 74, id. Papp Józsefné 65 és Varga József 54 é. 98. DENCSHÁZA Dencsháza, '-n, '-ru, '-ra, -i ~ dencsházi [BC5: Denchaza BC6: Dencs-Háza BC8: Dencsháza SCI: Gyönesháziak Akv. 1735—1745: Denzása, Denzassa, Denzosa SchQl: Déntsháza SchQ2, 3: Dentsháza SchQ4—9: Dencsháza K8, 9, 10, 12. 16: Dencsháza] — T: 4160 ha/7231 kh — L: 1551. A török hódoltság alatt valószínűleg kevés megszakítással lakott magyar település. A hódoltság után református magyar falu. 1800 körül németek betelepülése kezdődik; velük pár kat. magyar is érkezik. Az új betelepülők a múlt század közepére a lakosság 1/4-ét teszik ki. A németség zöme itt a század végére magyar anyanyelvűvé válik. 1920 tájban a helység jelentős cigány közösséget fogadott be. — 1930-ban 492 magyar, (köztük 336 az őslakosság leszármazottja), 1 német és 49 egyéb anyanyelvű. 1970-ben a gyakorlatilag magyarrá vált falu lakossága 588 fő. Nh: Valamikor erdő volt itt. A török harcok idején ide menekültek Szigetvárról. Az első ház egy Dencs nevű kovácsé volt, e köré települt a falu. Rövid monda „A pénzőrző nagy kutya meg a zuton tálát parázs" címmel. (Berze Nagy 2: 577.) — Fcs: részlet egy hosszabb falucsúfoló versből: „...Isten átkoszta Dencsháza ..." (Berze Nagy 2: 595.) Dencsháza [1408: Danehhaza: Csánki 2:479]. Egy Danes nevü személy udvarházára utal. A m. R. Doncs [1277 k.: Donch: AUO. 12: 207] Danes szn. a Domokos szn.-nek lehet a becéző alakja. A hn.-ben szereplő Danes szn. később a Dencs [Dench: Fejér: CD. 6/2: 341] szn.-vel cserélődött fel. Ez a Demeíer-nek, esetleg a Demjén-nek a becéző alakja. (FNESZ. 177.)