Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

IX. Adattár - 13—108: Szigetvári járás

Kisszentlászló fölött ered. 136. Delellői-kut: Gémöskut Kút a zöcskei legelőben. 137. Zöcskei-temetö Te. 138. Zöcskei-domb : n. Tompërïh 'Dammberg' D, e, sző. Mellette Vf, töltés van. 139. Legelö-erdö Do, 1, e. 140. Keleti-mező Ds, sz. A határ K-i felén. Az adatközlők nem ismerték: 114. K14: Karany völgy; Urberi legelő — 122. K14: Rititsi Erdő P: ó temető feletti dülő — K14: Kalamász Kemencze, Kalamász kemencéi Lásd Boldogasszonyfa nevei között! Nem tudtuk lokalizálni: Akv. 1762— 1763: Mola Festeticsiana seu vulgo Bikin, Mola Bikin post S. Laslo. Az írásbeli nevek forrásai: K12 — 1865: Kat térkép — K14: 1844: Croquis — P: 1864 — MoFnTl: 1971 — Hnt: 1973 — Bt: 1977 — MoFnT2: 1979. Gyűjtötték: dr. Vargha Károly főisk. tanár és dr. Rónai Béla főisk. tanár. — Adatközlők: Freifogel János 79, id. Lang Ferenc 77, Schwartz Ferenc 64, Turger András 61 é. 7 0. ALMAMELLEK Almamellék: Amamellik: Ómamellik, -ön, -rü, -re -i: n. Mamëllik: n. Momëlik: n. Homëlik, in, fun, âf Homëlik [SCI—10: Almamellék, Almamellik, Alma Mellék Akv. 1735—1756: Mamelek, Mamelik SchQl—9: Almamellék KI— 3, 12—16, P, Hnt, Bt, MoFnT2 : Almamellék] — T: 4485 ha/7793 kh. — L: 1172. A török hódoltság alatt valószínűleg folyamatosan lakott helység. A 17. század folyamán délszlávok telepedtek meg. A század végére mintegy kétharmad részben magyar, egyharmad részben horvát nyelvű a lakosság. Ez az arány maradt 1775-ig. Ekkor nagyobb német telepesraj érkezett, 1800 körül a lakosság fele magyar és horvát, fele német. A múlt század folyamán a horvátok elmagyarosodtak, a németség aránya emelkedett. — 1930-ban 227 magyar, 679 német anyanyelvű lakta. 1970-ben itt és Terecsenypusztán mintegy 60 német élt. E két település és a külterületek többi lakója magyar. — P. sz. „A Helység öröktől fogva csak Almamellék névvel élt, s lakosai Magyar és Német ajkúak. Népesülése ősi Magyar honból". A néphagyomány szerint az Almás-patakról nevezték el. — A falu határában a következő lakott helyek vannak: Terecseny, Lukafa, Sasrét és Szentmártonpuszta (ezek belterületi neveit külön térképen közöljük). Almamellék [1492: Almamellek: Csánki 2:468, 1275: iuxta Alma (= az Alma mellett): Györffy 1:270]. Arra utal, hogy a falu a ma Almós-nak [1009/+1205— 35/1350/1404: Györffy 1:247], de régen AZmó-nak is hívott folyó mellett fekszik. (FNESZ. 47.) 1. Terecseny, -be: Aligvár: Oligvár: n. Tërëcslcâ [Akv. 1762—1792: Terecsuny, Terecsony, Terecske SC10: Teretsen, SchQ6—9: Derecsen Csánki 2:530 alatt: Terecső K12, 13: Terecseny P: Terecseny Puszta, 31 lakóházzal és kerttel Hnt, Bt, MoFnT2: Terecseny puszta] Lh. 1760 körül egy csárda épült itt, Aligvár néven. Vándor hamuégetők is megtelepültek a vidéken. A múlt század közepén németekkel népesült be. Körükben a magyar nyelv használata megerősödött. 1930ban 147 magyar, 99 német anyanyelvű lakta.. E lakossága 1970 körül kezdett elköltözni. A Hnt 1973. szerint mezőgazdasági üzemi jellegű lakótelep 197 lakossal* Aligvárnak a szentlászlóiak és a boldogasszonyfaiak nevezik. 2. Kanászház: n. Haldsrháusz 'Halterhaus' É. Lebontották. 3. Régi iskola É. Lebontották, csak a telek van meg. 4. Harangláb: n. Klokpstűl 'Glockenstuhl' É. Biedermann báró adta a településnek. 2—3 napi robotot kellett minden embernek szolgálni érte. 1894-ben szentelték fel. 5. Főső-géméskut: n. Cíprunn? 'Ziehbrunnen' Kút. 6. Fő