Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Középső bronzkor

A települési viszonyokban határozottan rokon vonás az, hogy a falvak a vízparti dombokon települtek. A természetes védelem igénye elsősorban az S/l. csoportnál figyelhető meg, az idegen Vatyai kultúrával határos területeken. Itt a magasabb, stratégiailag jelentősebb dombokat szállták meg települési célokra. A mesterséges erődítésnek egyelőre biztos nyoma nincs. Fontosabb lelőhelyek az S/l. csoport területén: Kölesd, Harcz, Simontornya, Lengyel, Dunaszekcso. A Mecsek Hegységtől délre eső két lokális csoportnál inkább az alacsonyabb dombok voltak a települések kiválasztott helyei. Fontosabb lelőhelyek az S/2, csoportnál: Pécs, Baksa, Siklós, Turony. Az S3, csoport ismertebb lelőhelyei: Csúza, Vörösmart, Villány, Bóly. Települési kép, házak A két etnikai csoport igen magas lelőhelyszáma ellenére, a települések képéről, belső szerkezetéről és a házak építési módjáról csak igen keveset tudunk. A Dél-Dunántúlon úgy látszik, hogy az alacsony vízparti dombokon telepített falvak elszórtan lazán rendezettek voltak. A magaslati helyeken a dombtetők földrajzi helyzete szabta meg a település nagyságát, általában nem nagy területen. A települések belső képét, néhány részleges feltárásból ismerjük. Kölesd-Csonthegyen, Alsónyék-Szőllőskertben és Lengyel-Sánchegyen kisebb méretű lakó és gazdasági funkciójú gödörházak kerültek elő. Hasonló helyzetet találtunk a turonyi lelőhelyen is, ahol egy csoportban több kisebb gödörház alkotott egy települési egységet. Két lelőhelyen Szebényben és Pécs-Szabolcson egy-egy nagyméretű lakóház és a hozzá tartozó kisebb gazdasági gödrök alkottak egy zárt települési egységet, a több, egymástól távolabb álló házcsoport alkotta falun belül. Mindkét ház gödrös szerkezetű volt, méretük meghaladta a 10x5 métert, formájuk téglalap alakú lehetett. Az épületekben 1-2 tapasztott tűzhely is előkerült. A szebényi ház egy komplett gazdasági egység része volt, ahol a lakóépület és az ugyancsak gödrös kiképzésű két melléképítmény, egy ovális belső udvart fogott közre, melyen döngölt járószint volt megfigyelhető. Temetkezési szokás Az egész kultúra területén kizárólagosan és általánosan a hamvasztásos temetkezési szokás volt elterjedve. Az urnás és szórthamvasztásos ritusvariáns a különböző területeken, a két csoport, illetve lokális egységeinél, más-más arányban volt ismert. A temetők szerkezete, nagysága sajnos alig ismert. Mindössze a mosonszentmiklósi, a környei és a nyergesújlalui temetőrészeknél figyelhető meg, hogy a sírokat kisebb csoportokba rendezve telepítették. A sírokat általában egyszerű ovális vagy szabálytalan, nem túl mély gödörbe ásták, ahol a ritus egyedi vonása igen ritkán fordult elő.