Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A honfoglalás kora Baranyában

zös szókincse ott alakulhatott ki, - s az ilyen területen tehát, a később esetleg földrajzilag egymástól messze szakadt népek, adott történeti kor­ban még együtt éltek. Természetesen a vizsgált növényfajok egyidejű egy­más mellett élése az éghajlati viszonyoknak megfelelően állandóan válto­zik, ezért a finn-ugor, majd később az ugor népek együttélésének idejére jellemző fajtaelterjedési határokat kell figyelembe venni. Egyéb, itt nem részletezhető természettudományi és nyelvészeti megfon­tolások, érvek alapján valószínűsíthető, hogy az ugorok, vagyis a magya­rok és obi ugorok (vogulok és osztjákok) elődei az i. e. III. évezred vége és az i. e. I. évezred közepe előtti időben a finn-ugor nyelvcsalád által la­kott terület legkeletibb részein, az Urál hegység keleti oldalán lakhattak, s a későbbi eseményekből következtethetően a magyarok ősei az ugorok lakterületének legdélibb részein élhettek. A magyar nép elődei azalatt az idő alatt, míg az ugor ősökkel együtt a ligetes sztyeppvidéken éltek (i. e. III. évezred vége - i. e. I. évezred köze­pe), majd a tőlük való elválás után, egészen az írott forrásokban való meg­jelenésükig, gazdaságilag és társadalmilag egyaránt hatalmas fejlődésen mentek keresztül. A halászattal - vadászattal foglalkozó finn-ugorok közül kiváló ugorok fokozatosan tanulták meg a földművelő-állattartó gazdálko­dást, majd az ugorok közül kiváló magyarok az i. e. I. évezred közepétől fokozatosan és lassanként legeltető állattartásra tértek át. Az iu. I. évezred első felében az ekés földművelésben is jártasságra tettek szert. A finn­ugor ősökkel, majd később az ugor ősökkel való együttélés kora, ill. a rokon népektől való elszakadás utáni idők régészetileg a neolitikum, bronz­kor és vaskor időszakának felelnek meg. Az ismeretanyag gyarapodás és az életformaváltozás hatalmas fejlődést jelentett számunkra. Ezen fejlődés ezen nyelvet sem hagyta érintetlenül. A magyar nyelv őrzi szókincsében azokat az indo-európai, iráni, bolgár-török szavakat, melyek egykor az új, fontos, termelési, gazdálkodási ismeretekkel együtt váltak a nyelv részévé. A honfoglaló magyarok elődei a sztyeppeterületre való kisodródás után több száz évet töltöttek török, iráni, bolgár-török nyelvű népek környeze­tében s az idegen nyelvekben ismert nevünk (Hungarus, Ungarn, Hongrois, Vengri) tanúsága szerint - valószínűleg a vazallus népek sorában - az ono­gur bolgárok szövetségében éltek. Amikor a nyugati türk kaganátusból a türkök egy része kivált és nyugat felé vonult, s a VII. században megalapította a Káspi tenger és az Azovi tenger közötti területen a kazár kaganátust, a magyarok e kazár állam északkeleti peremén, kazár fennhatóság alatt álló vazallus néppé váltak. Ez a magyarázata annak, hogy a magyarok később több forrásban türk néven bukkannak fel. A kazár fennhatóság alatt alakult ki, teljesen türk kazár mintára a magyar vezetés kettős fejedelmi rendszere is, s mint aho­gyan azt elsősorban a szókincs bizonyítja, sokat tanult a magyarság a ka­zár állam sok nyelvű népességétől a földművelés, állattenyésztés, ipar és ke­reskedelem terén is. A magyarok a kazár belháború kapcsán a IX. század első harmadának vége felé szakadtak ki a kazár államból. Ekkor csatlakozott a magyarok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom