Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

Az avarkor elejétől kezdve a teljes Kárpát-medence avar fennhatóság alatt állott, ennek megfelelően az egész avarkori Kárpát-medence története egységesnek tekinthető. A IX. századra ezzel szemben az avar hatalom megszűnése, s Kárpát-medence egymással kevés összefüggésben álló, területegységeként más-más uralom alá való tartozása jellemző (Dunántúl: frank uralom; Alföld, Erdély: bolgár uralom: Felvidék: morva uralom). Tények (?) alapján kell megvizsgálni; mi történt Baranya területén a IX. században? írott források szerint, a frank hódítás után „Alsó-Pannóniának a Balaton tava környékén elterülő része fölé, mely a Rába nevű folyón túl terül el, a Dráva folyóig, egészen addig, ahol a Dráva folyó a Dunába ömlik" Nagy Károly a salzburgi érseket helyezte. így a 800-as évek elején Baranya megye területe is frank fennhatóság alá került. Egy másik írott kútfő szerint Liupramm (836-859) salzburgi érsek más templomokkal egyidőben Quinque basilicae-ben is templomot szentelt fel. Arnulf király (887-899) egyik oklevele szerint - bár ezt az oklevelet a X. század második felében részben meghamisították - a király a Quinque aecclesiae-i birtokot vámjaival, szőlőivel és erdeivel együtt 890-ben a salzburgi érseknek adományozta. A mindkét, fenti forrásokban szereplő Quinque Basilicae - Quinque Aecclesiae nevű helységet a történeti kutatás régóta Péccsel azonosítja. Ennek indoka: a pécsi püspökség 1009-ben alapítólevele szerint a püspöki székhelynek, Pécsnek latin neve Quinque Ecclesiae volt. A Quinque Basilicae és Quinque Aecclesiae közötti azonosság már a X. század második felében készült Arnulf-féle oklevélhamisítvány íróinak is nyilvánvaló volt. A Quinque Basilicae nevű helységet földrajzilag tehát az azonos értelmű, de eltérő névváltozatú Quinque Ecclesiae alapján így teljes biztonsággal azonosíthatjuk a mai Péccsel. Baranya területén az avarkori leletek VIII. század végére, a IX. század első felére keltezett, legkésőbbi rétege jól megfigyelhető a késő-avarkori temetők szélein (Egerág, Kékesd, Pécsvárad, Pécs, Romonya L, Szellő stb.). Ezek a régészeti jelenségek arra utalnak, hogy a késő-avarkori népességek élete - a megváltozott politikai viszonyok ellenére is - folytatódott a IX. században. A Pécs belvárosában levő Janus Pannonius utcai IX. századi lelőhely sírjai esetleg ahhoz a településhez - Quinque Basilicae-hoz - tartozhattak, ahol Liupramm salzburgi érsek a század közepén templomot szentelt fel. Ugyanakkor jelenlegi ismereteink szerint a megye területén nem bukkant még fel olyan régészeti leletanyag, amely későbbre, a IX. század második felére volna keltezhető, vagyis amely a terület IX. század második felének benépesítése mellett szólna. Ezt a megállapítást azonban a IX. századi leletek jellegtelensége miatt csak fenntartással szabad kezelni. így, jelenlegi ismereteink szerint, 1. - ha a következő évek régészeti kutatása nem talál olyan jelentősebb régészeti anyagot, mely a IX. századi népesség mellett szólna; 2. - ha a régészeti kutatás nem keltezi át a jelenleg késő-avarkorinak tartott leletek egy részét a IX. század második felére akkor Baranya megye, az azonos szempontok alapján hasonló helyzetet mutató Kelet-Dunántúllal együtt (Dunakönyöktől délre, Fejér, Tolna, kelet