Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

származnak, ez a kaganátus a keleti türkök egy részének nyugatra történt elvándorlása során jött létre. Szem előtt tartva, hogy a nyugati türk kaganátus felbomlásának 704-re való keltezése történeti tényadat, míg a késő-avarkori griffes-indás kultúra kezdeti dátuma (700-720) csak feltételezés, a két fentemlített, földrajzilag távoli történeti esemény időben való egyezése logikailag az események valószínű menetét mutatja. A késő-avarkori lelőhelyek értékelésénél figyelemmel kell lennünk arra, hogy a temetőket használó népességek egy része már a késő-avarkor előtt is telepein, fal vain élt, s a Kárpát-medencébe történt újabb betelepülés e csoport életét nem zavarta meg annyira, hogy telepeiket elhagyni kényszerültek volna. E továbbra is helybenmaradt közösségek fokozatosan az újonnan érkezettek mestereitől kezdték azok ipari termékeit vásárolni (kerámia, bronz, vastárgyak), majd - az új divatnak megfelelően - saját mestereik is ezek mintájára kezdtek el dolgozni. Ennek következtében a közép-avarkori közösségek tárgyi kultúrájukban lassanként asszimilálódtak a feltételezhetően eltérő eredetű újonnan érkezettekéhez. A késő-avarkori temetők értékelésének egyik akadályát, többek között az jelenti, hogy mind az újonnan bevándorlók, mint az általuk itt talált középavarkori „őslakók" hamarosan azonos tárgyakat helyeztek halottaik mellé a sírokba. Ez a homogén tárgyi emlékanyag egész Kárpát-medence késő-avarkori temetőire jellemző. Az egységes stílusú fémművesség, elsősorban az öntött bronz készletek esetén, arra utal, hogy az egyes népességek viseleti tárgyaik ránk maradó részét egy-egy területegység földrajzilag központi helyén tartott vásárokon szerezték be. Az ipari centrumok helyeinek meghatározásában egyedül a törékeny, és ennek megfelelően nehezen szállítható kerámiák egyik csoportja esetében lehet pozitív eredményről beszélni. E korszak egyik jellegzetes, közép-ázsiai eredetű tárgyformájának, a sárga kerámiának földrajzi megoszlása szerint öt készítési központja volt. Ezek egyike valahol északkelet Baranyában lehetett. így nem csoda, hogy a baranyai késő-avarkori temetők kb. egyharmadában - részleges feltártságuk ellenére is - található sárga kerámia. A már közép-avarkorban is használt temetők közül a Bóly-Sziebert pusztai „A" temető VIII. századi sírjaira a felszerszámozott lótemetkezések nagy száma jellemző. A lovakat a felövezett férfiak lábainál, általában külön sírgÖdörben temették el. A legkésőbbre keltezhető férfisírok majd mind ilyen lovassírok voltak. A dunaszekcsői temető a feltárás előtt részben már elpusztult. - Az elpusztult részben talált, és megőrzött néhány lelet alapján talán már a VII. században is használták a temetőt. A feltárt VIII. századi részben két temetőcsoport különböztethető meg, s lehetséges, hogy a két azonos korú sírcsoport közötti eltérések etnikai különbségekre vezethetők vissza. A kékesdi temetőben a temetkezések az ovális alaprajzú temető közepén a VIII. század elején kezdődtek meg. A temetőmagot egymástól elváló sírcsoportok veszik körül, melyek a temetőmagnál fiatalabbak, egymással viszont azonos korúak. A délkeleti sírcsoport alapján a temetőt egészen a későavarkor legvégéig használhatták.