Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

képviselik a második nemzedéket, a végül a legifjabb nemzedéket valószínűleg az újszülött korban elhunyt csecsemő sírja jelenti. A mohácsi temető női halottainak mindkét felnőtt nemzedékét díszes fibulákkal ékes ruhákban, háton fekvő helyzetben, nyugat-keleti tájolásban (fejjel nyugat felé) temették el. A halottak mellé a temetés alkalmával a mindennap használt eszközeit: fésűt, fonásnál használt orsógombot tettek; a sírokba a halottak túlvilági útjára szépen formált, bepecsételt mintájú kerámiákat helyeztek. Érdekes, hogy a mohácsi temetőben a női halottak hasonló mellékletei között megfigyelhető a korabeli divat változása. Az idős női halottak (63-70 éves korukban meghaltak) sírjaiban olyan ékszerek és kerámiaformák találhatók melyeket ezek az asszonyok még valahonnan a Felső-Duna vidékéről hoztak magukkal s e tárgyak a VI. század elejének „divatját" jelentették. A temető fiatal nőinek sírjaiban talált ékszerek és edények formája, díszítése már a langobardok pannóniai tartózkodásának ízlését tükrözi. Éppen ezeknek a tárgyaknak (fibulák, edények) vizsgálata alapján mutatta ki a régészeti kutatás, hogy a Dunántúl keleti és délkeleti határain élt langobardokat (Rácalmás, Kajdacs, Gyönk, Tamási, Vörs és Mohács) az új hazában, Itáliában is a legveszélyesebb támadásoknak kitett északkeleti területeken, Friuliban telepítették le, ami nem csoda, hiszen Pannóniában is ők éltek a gepidákhoz legközelebb, vagyis a támadásoknak legjobban kitett területeken, s így a határvédelemhez szükséges állandó gyakorlatra már Pannóniában szert tettek. A kora-avarkor Egy esztendő alatt, 567/568-ban tePesen kicserélődött Kárpát-medencében a politikai hatalom. A germán királyságok helyét az egységes, egész Kárpátmedencét politikailag kezében tartó avar állam foglalta el. A langobardok és szövetségeseik elvonulásával és az avarok megjelenésével jelentősen megváltozott Dunántúl népessége is. A Pannóniában megtelepedett langobardok és egyéb germán közösségek valószínűleg „szervezetten" vonultak el. Az avarok megszállták a langobard és gepida szállás területeket: Dunántúlt; a Maros-Körös-Tisza vidéket, az Alföld egyéb területeit és Erdélyt. A germán hatalom megtörése után mindenütt az avarok és vazallus népeik, (köztük valószínűleg már szlávok is), kerültek többségbe. A mai Dél-Oroszország területéről induló avarok Olténián, Bánáton keresztül, az Al-Duna vidékén át, egy kisebb részük pedig Erdélyen keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. Dunántúlt közvetlenül a langobardok kivonulását követően, a langobardok nyomán haladva szállhattak meg, hiszen stratégiailag a legtermészetesebb, hogy követték az elvonuló langobardokat és az üressé vált terület feletti hatalmukat azonnal biztosították. A dunántúli avar megszállás útvonala nyilván a még járható római utakon ill. azok nyomvonalában történt. Egyetlen útvonalat feltételezni egy nagy terület megszállásakor nem is lehet. Az avarok már a Sirmium elleni sikertelen támadás alkalmával a „Dunántúlon" voltak így nagy valószínűséggel téte-