Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

Keleti, mind a Nyugati Birodalom dönteni kívánt. A szövetségesek provincián kívülmaradása mögött, legalább is kikövetkeztethetően - Marcianus keletrómi császár (450-457) hatalmát kell lássuk. A császár Attilával szemben is a keménykezű politika híve volt, megtagadta neki az adófizetést (mai szóval élve a katonai segélyek nyújtását), sőt a hatalma teljében levő hún birodolmat meg is támadta. így érthetőnek tűnik, hogy a gepidák és szövetségeseik segélyt kérve Marcianustól nem merték átlépni a birodalom határait. A provincia területén a nyugatrómai birodalom „restaurációjára" csak 455-ben került sor, amikor Itáliában Maximus császár meggyilkolása után a nyugati gótoktól hatalomra emelt Avitus császár (455-456) seregei megjelentek Pannoniában. A nyugatrómai fennhatóságok visszaállítását megkísérlő törekvés eredményességéről nincsen adatunk, de az bizonyos, hogy 456-ban ugyanezen a területen a keleti gótok telepedtek meg, akik a hun uralom elején még a Fekete-tengertől északra éltek. Megtelepedésük nem a nyugatrómai birodalom hozzájárulásával történt mint várható volna, hanem éppen ezzel ellenkezőleg: a keletrómai birodalom császárjának Marcianus beleegyezésével, aki szövetséget kötött a gótokkal. E jelenség mögött vagy a birodalom két részének rivalizálása rejlik, vagy pedig a keletrómai politika látván a nyugatrómai erők ütőképtelenségét, a nem kívánatos erős gepida szövetségesekkel szemben a velük ellenséges keleti-gótok betelepítésével kívánta a birodalom határán az ellenséges erőket lekötni. Ez a feltevés annál is inkább valószínűnek látszik, mivel később a VI. században a birodalom újra ezt a jól bevált politikai trükköt alkalmazta. A keleti-gótokat a Fekete-tenger melletti szállásaikon a Kárpát-medencei szövetségesek által a Duna vidékéről visszaszorított hunok támadták meg. Ezt követően kérték a keleti-gótok a bebocsátást a Kelet-római Birodalomtól, s kapták meg szállásterületnek Pannoniát. A keleti-gótok Fekete-tenger mellékéről Pannoniába való vándorlásának útvonala bizonytalan, mint a Birodalom szövetségesei jöhettek a Duna jobboldalán haladó fontos katonai úton is. A keleti-gótok 456 nyarán telepedtek meg Pannoniában, mégpedig annak délkeleti részén. E lakóhely-kijelölés valószínűleg a keletrómai szerződés értelmében történt, hisz földrajzilag így kerültek legközelebb a birodalomhoz, így láthatták el legjobban a védelmi feladatokat. Az amál nemzetségükből származó három testvérkirály közül Vcdamei Pannónia Secundában (Duna-Dráva-Száva köz és Szerémségben), Thiudumei a Balaton mellett, s Vidimer az előző két testvér szállásterülete között telepedett le. A keleti-gótok Pannoniában igen rövid ideig tartózkodtak. Szomszédaik évről évre ismétlődő sarcolásával magukra vonták a volt gepida szövetségesek új egyesülését. Az akkor Bolinának nevezett, ma már meghatározhatatlan nevű folyó melletti csatában (469) a szövetségesek vereséget szenvedtek. A keleti-gótok a következő esztendőben megsemmisítették a szarmata és skir államot és ezt követően 473-ban győztesként vonultak el a kifosztott Pan-