Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában
törte. Uldin korában (408-422) a hunok nyugati szárnya már a fejedelem tényleges hatalma alatt élt. Bleda és Attila társuralma alatt (434-445), majd Attila Bleda elleni puccsa után építette ki Attila egyeduralmát (445453) , mely már nem a nemzetségek és törzsek vezetőinek uralmára, hanem a nemzetközi származású vezetőréteg uralmára épült. A hatalom centralizálását kezdettől fogva és kölcsönösen segítették elő a sikeres háborúk és az újabb hódítások. A hun központok a IV. században még a Volga és Don vidékén, az V. század elején az Al-Duna mentén, az V. század húszas éveitől már a Kárpátmedencében voltak. A hun hatalom valószínűleg 439 körül kapta meg Valériát, Pannónia Prímát és Saviát a rómaiaktól. Ez azonban nem je 1 enti még egyértelműen a terület katonai megszállását sem, az pedig egészen biztos, hogy a Munténiában, Havasalföldön, Bánátban és talán a Bácskában élő hun nemzetségek még nem telepedtek át Pannoniába. A történetirégészeti kutatás alapján teljesen eldöntetlen kérdés, hogy a hun nép egyáltalán megtelepedett-e a Dunától nyugatra eső területeken. Hunokra jellemző egyes sírokat azonban a Dunántúlon több helyen feltártak. Baranyában két lelőhely ismert, mely a terület hunkori időszakára (439454) utal. A kékesdi VIII. sz-i avarkori temető 63. sírjában olyan, aranylemezekből préselt övvereteket találtak, melyek jellegzetesen a hunkorszakra jellemzőek, sőt a hunkorszak keleti típusú leletanyagához tartoznak. Sajnos éppen a hunkori tárgyak másodlagos felhasználása teszi lehetetlenné a lelet történeti szempontból való értékelhetőségét. Mégis az igen gyenge lemezből készült tárgyak avarkori köznépi környezetben való felbukkanása valószínűsíti, hogy a lelet VIII. századi új tulajdonosa valahol a közelben találta meg azt a hunkori sírt, ahonnan új értékei származtak. A több mint 70 éve talált, s a nemzetközi tudományos életben Baranya egyik leghíresebb leleteként számontartott Pécs-üszögi lelet, mely 1900. január 30-án, szőlőaláforgatáskor - tehát szakszerű megfigyelés nélkül került elő, s nem tekinthető teljesnek. A sírban a csonkán megmaradt tárgyak alapján a halottat arany veretes kardjával, aranylemezekkel bevont i jávai, nyilaival, aranyborításos toku lándzsájával temették el. Vele temették el szíves holdalakú aranycsüngős lószerszámát is, az aranylemezekkel kivert nyergét és az arany pálcarúdas zablát. Sajnos a megfigyelések hiányában nem dönthető el, hogy lovát is eltemették-e vele, vagy csak lószerszámát helyezték mellé a sírba. Teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy a pécsüszögi sír halottját a hun birodalom bukása (454) előtt temették el. Arra a kérdésre, hogy a temetkezés a terület hun uralom alá való kerülése (439) előtt vagy után (439-454) került-e sor, éppen az igen rövid időszak miatt nem lehet pontos választ adni. Elvben nem zárható ki az első lehetőség sem, vagyis, hogy a sírban eltemetett férfi - lovastemetkezése alapján keleti eredetű foederati volt, aki Sopianae körzetében teljesített szolgálatot 439 előtt a római hadseregben. Mégis nagyobb a valószínűsége, hogy a temetkezés a 439-454 évek között történhetett. Ezt az utóbbi feltételezést elsősorban a történeti esemé-
