Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

abból fakadnak, hogy a későrómai antik lakosság a kereszténység felvétele után és az általános elszegényedés következtében halottait jóformán teljesen melléklet nélkül temette el. így lehetséges, hogy a népvándorláskorban is életüket helyben tovább tengető római közösségek maradványai a régészet számára majdnem megfoghatatlanná váltak. Ennek ellenére, amikor a langobardok 568 tavaszán Húsvét után elhagyták Pannoniát, egyik forrásunk a langobardok szövetségesei között pannonokat, vagyis későantik provincia lakosokat említ. Sajnos a forrásadatban említett későrómai antik népesség lakóhelye a forrás alapján nem köthető közelebbi helyhez. Az avar korszakban Pannónia területén két magban olyan közösségek jelentkeznek (Keszthely környékén és Baranyában) amelyek eredetét női sírmellékleteik alapján a kutatás korábban a helyi későantik lakosság körében kereste. Az újabb kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy a helyi későantik lakosság továbbélése mellett az említett közösségeket azokkal a későantik közösségekkel kell valószínűleg azonosítani, amelyeket 582-ben Sirmiumból, 584-ben Singidunumból és a Balkánról az avar birodalomba telepítettek. E népességek sajátos, szigetszerűen elhelyezkedő kultúrájukat elsősorban a női ékszerek formájában és összetételében (stílustűk, kosaras függők, korongos fibulák, kígyófejes karperecek őrizték meg.) E közösségek Keszthely környékén nagyobb tömegben éltek, így az avarkori környezet asszimiláló hatása rájuk lassabban hatott, mint Baranyában, ahol több temetőben (Dunaszekcso, Görcsönydoboka, Gyód, Hird, Kékesd, Nagyharsány, Nagykozár, Nagypall I, Pécs-Gyárváros, Romonya I. és II., Szellő) bukkannak fel jellegzetes ékszereik. Baranyai szétszóródottságuk talán azzal is magyarázható lenne, hogy esetleg az ezidáig csak részben megkutatott 40 baranyai avarkori lelőhelyből a felsorolt temetőkben a későantik kultúrának csak „lecsapódásait" találtuk meg. Nagyon is elképzelhető, hogy magának annak a településnek, vagy településeknek a temetői még nem kerültek feltárásra, ahonnan a Baranya területére a későantik lakosság ékszerei eljutottak, vagy éppen az a sziget ismeretlen még előttünk, ahol Baranyában legzártabban őrizve kultúráját a későantik lakosság maradványai élhettek. A hun korszak Az V. századi Európában az események kontinens méretekben zajlottak le. A hunok 375-ös volgai átkelése messze éreztette hatását, de nomád nemzetségeik zöme továbbra is a sztyeppén a Volga és a Don környékén élt. Hatalmi területüket nyugati szárnyuk fejedelme, Uldin bővítette 395 táján nyugat felé, valószínűleg a Keleti-Kárpátok - Al-Duna - Fekete-tenger közötti területekre. Ezt követően indultak meg (400-405) a hunok elől menekülők második hullámaként a vandálok, alánok és svébek nyugat felé. A hun társadalmon belül a IV. század végén a hatalom a nemzetségfők és törzsfők tanácsának kezében volt. A hatalom egységesítésére Karaton nagyfejedelem tette meg az első lépéseket, amikor a törzsfők hatalmát meg-