Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

Marok határában a Szőllösföld nevű dombról IV. századi téglasírok kerültek a pécsi múzeumba. 1971-ben mélyszántás alkalmával edényben elhelyezett éremkincslelet bukkant felszínre, amely összesen 3405 db-ból állott. Az éremlelet legkorábbi darabjai a II—III. századra tehetők, legkésőbbi példánya II. Valentinianus császár csonka bronzérme (375-392 közötti időből). Ny felé továbbhaladva érjük el Villányt. A pécsi múzeumban „Villány vidéke" megjelöléssel több szórványlelet található, így bronz- és ólom csüngődíszek, bronzkulcs, IV. századi bélyegestégla töredékei stb. A Villányhoz tartozó Virágos község határából római települési nyomok (tetőfedő cserép darabjai), edényleletek és patics töredékek kerültek elő. Ugyaninnen római üvegedényke került a mohácsi múzeumba. Villány vidékéről még Titus és Hadrianus császárok érmeit ismerjük. Nagyharsány község határában, a község keleti szélétől 2-300 m-re, a villányi országút déli oldalán, 1959-ben Papp L. mintegy 500 m hosszú római település nyomait észlelte. Ezeket már Dombay J. is ismerte. Papp L. feltárta az egyik terméskőből és téglából rakott, több helyiségből álló ház maradványait. Az egyik most is álló fal magassága 170 cm volt. A falak között későrómai edénytöredékek, ablaküveg darabok, falfestmény töredékek mutatkoztak. A telep temetőjét az országúttól É-ra, a hegy lábánál határozta meg Papp L. Az 1961. és 1963. évben Fülep F. folytatta Papp L. munkáját, és 1961-ben nagyméretű, portikuszos, centrális elrendezésű római villa maradványai kerültek felszínre. A kísérő leletek korai edénytöredékek és színes falfestmény maradványok voltak. Ezek az épületek az I—II. századból származtak. E korai réteg elegyengetése után, a IV. században a területen egy 26x13 m méretű cella trichora épült fel, amelynek narthexe előtt 10x21 m-es, elliptikus végződésű terrazzópadlós helyiség bontakozott ki. A cella trichora északi és déli apszisát valószínűleg a IV. sz. végén elfalazták és így egyhajós templomot alakítottak ki. Ettől északra 1963-ban 16 m átmérőjű, feltehetően a II—III. századból származó fürdőtraktus három-apszisos helyiségei bontakoztak ki. Az apszisokban és a köralakú központi helyiségben a padlófűtéshez (hypocaustum) tartozó oszlopocskák is helyükön voltak. A köralakú helyiségben kővel kirakott kútra bukkantunk. Az ásatás során nagymennyiségű falfestmény töredék is előkerült. Feltártuk még egy É-D-i irányú út részletét is. A fürdőtraktustól É-ra, az országút felé még számos egyéb épület bontakozott ki. Az előbb említett egyhajós templom padlóján avarkori cserepek feküdtek, jeléül annak, hogy az épületet a népvándorlás népei is felhasználták, és ide behúzódtak. A korábbi leletek között meg kell említenünk egy Nagyharsányban előkerült bélyegestéglát, amelyet a cohors VII. Breucorum készített, s amelyet az itt folyó építkezésekhez szállítottak a helyszínre. Utunk következő állomása Siklós. Itt a múlt századból származó feljegyzések római sírból előkerült, ezüstnyélbe foglalt, tőrformájú vaseszközt, valamint a siklósi várban őrzött római kori kőszarkofágot említik.