Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

letianusig terjedő császárok vereteiből állott, tehát a kincsleletet bizonyára a IV. század elején rejtették el. DNy felé, a Drávához közel találjuk meg ennek az útnak a mai megye területén levő utolsó állomását, Markócot. Innen Magnentius császár aranyát őrzi a pécsi múzeum. Ez a rendkívül ritka római kori éremleletek közé tartozik. Az út északi és déli oldalán egy-egy elszórt települést kell még említenünk. Az úttól északra fekvő Pécsbagotan, Dombay J. feljegyzései szerint, a legelőn római téglasírt találtak. Az út déli oldalán Besencén, a múlt század közepén egy fazékban ezüst érmekre bukkantak, amelyek I. Theodosius császár idejéből származnak. Következő útvonalunk Sopianae-ból kiindulva É-D irányban halad a Dráva felé, amint az alább felsorolt római kori települések ezt teljesen világosan megmutatják. Az út első állomása Keszü község területén található, ahol Numerianus császár és a pásztorház előtt I. Constantinus császár érme került elő. D felé haladva Kökény község határában, a Mise út alatti völgyben római edénytöredékek és rendkívül kopott, IV. századi római érem ismeretes, továbbá a szemben lévő domb tetején négyszögletes alaprajzú, római épületről szólnak a feljegyzések. Szilvás község határában a falutól északra római kori edénytöredékek kerültek elő, a falutól délre pedig szántás alkalmával római téglák, pénzek és egyéb leletek. Ezek esetleg római kori település maradványaihoz tartoztak. Garé község nyugati végén, a Stipánovits-féle malom felett kiugró, lankás dombvégen római épületek maradványát állapította meg Pusztai R. Ez a domb annyira tele van kövekkel, római tetőfedő cserepekkel és téglákkal, hogy a földművelés nagy nehézségbe ütközik. A falu lakói évek óta bányásznak ki köveket és nagyméretű téglákat. Feltehetően római kori falusi település vagy villagazdaság állott e helyen. Rádíalván, a Göricés dűlőben több római sírról vannak értesüléseink, amelyekben agyagpohár, agyagtányér, bronzfibula, bronzcsat, karperec, bronzgyűrű stb. feküdtek. A sírleletek a IV. sz. második felének tipikus római emlékei. Kémes határában hídépítésnél római kori edény- és üvegtöredékek, zabla maradványok bukkantak elő, amelyek feltehetően későrómai sírhoz tartoztak. Tésenfán I. Constantius kopott kisbronz érme került elő a múlt század hetvenes éveiben. Amennyiben tehát a rendkívül szerény leletekkel meghatározott településhelyekből, temetőnyomokból következtetni lehet, ez az É-D-i útvonal Tésenfától délre érte el a Drávát, és feltehetően csatlakozott a Dráva mentén húzódó főútvonalhoz. A megye déli részén még egy feltételezett K-Ny-i irányú útvonalat kell felvázolnunk, amely a Mursa-Sopianae főútvonalból Majs környékén indulhatott ki, és Rádfalva környékén csatlakozott az előbb leírt útvonalhoz. Majsról kiindulva Ny felé első állomása Marok.