Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - A Lengyeli kultúra

szokás, nem véletlenül csak bizonyos csoportokra jellemző. Ez az adott családok vérségi-társadalmi összetartozását jelzi a település másik egységével szemben, ahol ez a szokás nem volt gyakorlat. A szokás meghatározott nemmel való összefüggése esetleg a leszármazási rend jelzője is lehet. A temetkezési szokáson belül a mellékletadás törvényszerűségeiből, néhány általánosabbnak mondható vonás emelhető ki. A dél-dunántúli temetők általában gazdag mellékletűek voltak. Zengővárkonyban pl. a 368 sírból csupán 30 sír nem tartalmazott leleteket. Az aszódi 29 sír közül viszont 13 volt melléklet nélküli, ami meglehetősen magas arány. Ez a kelet-magyarországi neolitikus csoportoknál szokásos melléklet-szegénység, ismételten felhívja a figyelmet a Lengyeli kultúra ÉK-i peremterületeinek sajátos kapcsolataira. A használati tárgyak és a kerámia mellékletek természetes összefüggése a nemmel, esetleg az életkorral, inkább általános vonás, s kevésbé a Lengyeli kultúra sajátsága. Mellékletek közül néhányat azonban érdemes külön említeni, olyan vonásokat, melyekre a kapcsolatok és időrend tárgyalásánál bizonyítékként számíthatunk. A férfisírok jellegzetes melléklete, az egész kultúra területén, a vadkanagyarból hasított lemez-ékszer és a sírokban elhelyezett disznóállkapocs. E szokás a Herpály-csőszhalmi csoportoknál ismert még a korszakon belül, sőt nyomon követhető még a későbbi Tiszapolgári kultúra népénél is. E szokás társadalmi-vallási gyökere minden bizonnyal a Lengyel-HerpályCsőszhalom körben alakulhatott ki. E két utóbbi csoport és a Tiszapolgári kultúra bizonyos genetikus kapcsolatai révén még a kelet-magyarországi rézkor idején is tovább élhetett. A sírmellékletek között bizonyos vizsgálatra, - e kevés lelőhely alapján, - talán a rézékszerek (gyöngy, gyűrű, karperec) alkalmasak. Nem tekinthető véletlennek ugyanis az a tény, hogy pl. Zengővárkonyban csak bizonyos sírcsoportokban fordul elő a réz. Lengyelen a viszonylag magas sírszámú két csoport közül csak a „keletiben" találhatók ilyen ékszerek. Az erősen hiányos feltártságú temetők e kérdésben elhanyagolhatók. Az említett esetekben gazdasági vagy társadalmi különbségekre nem igen gondolhatunk, hiszen a rézékszeres csoportoknál is csak néhány sírban kerültek elő ezek a leletek. Valószínűbbnek látszik bizonyos időrendi magyarázat a réz használatával kapcsolatban, a kultúra teljes időtartamán belül. A kultúra leletanyagának áttekintése Az eredet, időrend, belső periodizáció, a kultúra rokonsági körének és történeti vázlatának megrajzolásához, a telepek és temetők leletanyaga nyújtja a legfontosabb nyersanyagot. A kerámia legfontosabb típusait az alábbiakban foglalhatjuk össze: Amphorák - Általában nagyobb méretűek. A típus több variációja ismert. Legáltalánosabb a gömb- vagy tojástestú, hosszú tölcséres nyakú forma. Gyakran az amphora teste kettőskónusú, s ismert a rövid tölcséres nyakú változat is. Ritkább forma a gomba alakú testű tölcséres nyakú