Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

is akadt, és a század elejéről származó feldolgozás szerint a legkorábbi darabot i. e. 79-ben verték. A kincsleletben Nérótól kezdve megszakítás nélkül Marcus Aurelius és Lucius Verus császárig szinte valamennyi római császár érmei megtalálhatók. A kincslelet legkésőbbi darabját 161-169 között verték, ami újabb bepillantást nyújt megyénk viharos történetébe. 167-ben kezdődnek ugyanis Marcus Aurelius császár idejében a kvád-markomann-szarmata háborúk, amelyek súlyos pusztításokat okoztak Pannóniában. Feltehető, hogy a kincslelet tulajdonosa a 167-ben kirobbant háborús események, ellenséges pusztítás elől rejtette el összegyűjtött kincseit, és utána soha többé nem tért vissza lakóhelyére. A megye északnyugati részében, Egyházaskozáron az ún. Vásárosdombon gátépítés során a földmunkáknál római kori sírokat semmisítettek meg. Az ezt követő leletmentés során 3 későrómai sírt tárt fel Vaday A. 1968-ban, amelyekből IV. századi tipikus leletanyag került elő (mázas kerámia, viseleti tárgyak, vasnyárs). A Bikal pataktól É-ÉNy-ra a római kori telep nyomait is sikerült fellelni. A sírok számából következtetve kisebb-nagyobb településsel számolhatunk ezen a területen. Egy múlt századból származó adat szerint Mágocs határában 150 db kelta ezüstpénzt találtak. Ugyancsak a régebbi irodalmi adatok arról beszélnek, hogy a mágocsi szőlőhegyen Minervát ábrázoló bronzlemez dombormű, római mázas korsó és római érmek (Maximinus Daia, Licinius pater, II. Constantinus) kerültek elő. A leletek alapján itt is számolhatunk tehát római településsel. A Sásd-Hörnyék-Baranyajenő-Gödrekeresztúr útvonaltól - amelyet fentebb a Sopianae-Tricciana-Arrabona útvonallal azonosítottunk - D-re esik Szágy, ahol a falutól DNy-ra az Almás dűlőben az 1930-as években későrómai csontvázas téglasírt találtak. A sír a szokásos későrómai típust mutatja: teteje nagy római téglákból készült, nyeregtetővel volt fedve, a csontváz feje Ny, lába K felé feküdt. A közeli Tormáson 12 római érem került elő, az előkerülés körülményeit azonban nem ismerjük. A legkorábbi érmet Antoninus Pius idejében, 138-ban, a legkésőbbit II. Constantius császár idejében (337-361) verték. A fenti két helyen említett szórványos leletekből nem tudunk további következtetéseket levonni. Sopianae-től ÉNy-ra Abaligeten szántás alkalmával 12,5 cm magas római bronzszobrocskát találtak. Meztelen nőt ábrázol, feltehetően Venust (jobb lábfeje hiányzik). Erősen provinciális munka, amelyik a II—III. századra tehető. Ugyancsak Abaligeten, a cseppkőbarlang bejáratától Ny-ra levő legelőn hamvasztásos római sírok feküdtek. A halottak kis halmok alá voltak eltemetve. Nyolc halmot kutattak át: az egyik alatt kettős sír rejlett. A sírok közül többet már feldúltak. A hamvasztásos sírokból égetett csontokat tartalmazó urnák, sötétbarna, sávos festésű, kétfülű amforák, bronzfibulák, ezüstkarperec, üvegtöredékek stb. kerültek elő. Az abaligeti hamvasztásos temető feltehetően a II. században keletkezett, egy közelben fekvő településhez tartozott és egyike azoknak a ritka, még hamvasztásos rítussal végre-